Egy erős kérdéssel kezdi előadását: mi a demokrácia ígérete, amiért oly sokan és sokáig küzdöttek? Mi benne a vonzó? Hogy mindenki úgy éli, élheti az életét, ahogyan szeretné, és hogy a vezetők számon kérhetők.

Kertész Imrét említi, aki a demokrácia alternatíváinak kudarcáról (is) írt, majd Walter Benjamint, aki szerint nincs olyan dokumentuma a civilizációnak, amely ne lenne egyben a barbarizmus dokumentuma is. Ugyanakkor megtanuljuk elkendőzni a barbarizmust. Nyelvi, politikai, kulturális eszközeink vannak erre. Létezik egyfajta hurrá optimizmus, miszerint még sosem volt ilyen szép és jó az élet, ez a termelésen alapuló, fogyasztói társadalom kultúrája, mely túlharsogja az éhezők, menekültek és nyomornegyedben lakók csendjét. Jelenleg a föld lakosságának fele napi két eurónál kevesebből él, egymilliárdan élnek nyomornegyedekben és ez a szám rövid időn belül megduplázódik.

A független újságírók dolga, mondja, hogy hangot adjanak a csendre ítélteknek. Elmondják az ő történetüket, elmeséljék globális civilizációnk árnyoldalának történeteit.

Nemrégen volt a megtörténtéig valaha volt legnagyobb nemzetközi tiltakozás és tüntetéssorozat tíz éves évfordulója. Az Irak elleni invázió ellen világszerte tüntettek, mégis 2003. március 20-án megindult elindultak a csapatok. Rengeteg történet ismert a második iraki háborúból. És még több el nem mondott történetet van. Megdöbbentően magasra szökött a rákbetegek száma Irakban. Lassan több iraki veterán lesz öngyilkos odahaza Amerikában, mint ahányan harci cselekmények közben estek el. Öngyilkos merénylőkről szólván egy konferencián nyugati kultúrkörből származó tudós emberek véleménye az, hogy a muszlim emberek nem becsülik az emberi életet. A drónok korában? A távhadviselés korában? …

Dosztojevszkij szerint egy társadalom civilizáltságának mértéke a börtöneiről mérhető le. Mondhatnánk azt is, a mi társadalmaink civilizáltságát a nyomornegyedeink alapján ítélhetjük meg. Figyelnünk kell a csendekre, a kizárt, meg nem hallott hangokra. El kell mondani a katasztrófák és a barbarizmus történeteit is, és ezeket meg is kell ismerni; csak így tudjuk megítélni, hogy a mi civilizációnk felnő-e az ígérethez, amit hordoz.

Figyeljünk a csendekre!