Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Dávid Ferenc -A mértékletesség fontos

Több éve évszak-független kerékpáros, Budapest szerelmese és, „az örömelvű tekerés” híveként, a Babilon Nyulai Kerékpáros Egyház alapítója és egyházfője, Kegytárgyas Feri néven pedig bizarr vallási tartalmú tárgyak gazdáit keresi az interneten.

Kávéfüggőként a drogproblémáról beszél, és arról mennyire szerencsés, hogy a kávé nem számít drognak, és nem kell kávé-dílereken keresztül a napi adagot beszereznie :) 

Pályaelhagyó deviancia-szociológus, főállású munkatársként a Kék Pont Alapítvány projekt koordinátora. Több mint egy évtizede vesz részt a hazai drogmegelőző, közösség építő és drogproblémát menedzselő projektekben, mint szakértő és morális vállalkozó. Hét évig koordinálta a budapesti parti kultúra biztonságosabbá tételét célzó Kék Pont Party Service projektet, jelenleg pedig az alapítvány Biopolitikai Műhelyét vezeti, ahol munkatársaival elsősorban holisztikus szemléletű egészség-programokat terveznek és alkotnak meg.

"Egy általunk megálmodott jövőben az emberek nagyfokú önismerettel és nyitottsággal néznek szembe a szenvedélyek okozta kihívásokkal, és elsajátítják a mértékletesség erényét. A Kék Pont célja, hogy a problémás szerhasználat  társadalmi jelenségével foglalkozva, elősegítse egy befogadó és produktív társadalom megszerveződését." - www.kekpont.hu

0 Tovább

Alessandra Orofino: a demokrácia újraindítása

Tudományos fantasztikus szerzőktől kezdve, az általuk írott, jövőben játszódó novellák olvasóin át politikai aktivistákig és hétköznapi emberekig sokan és régóta vártunk a technológiára, meséli Alessandra, ami végre megváltoztatja majd, jobbá teszi a kormányzást, egy a technológia által jobban működtethető jövőben bízva. Egy olyan technológiára, amely időtől és tértől független közreműködést, együttműködést tesz lehetővé. Technológiákra, amely lehetővé teszi a részvételen alapuló, tömegek számára kiszervezett intézmények megjelenését.

Alessandra Orofino

A technológiák megérkeztek. De azt látjuk, hogy ezek a technológiák még nem a fenti célokat szolgálják ki, magántársaságok, mint a Facebook és a Google és társaik az emberek viselkedését és szokásait próbálják monetizálni, ahelyett, hogy az emberek életét igyekeznék jobbá tenni.

A képviseleti demokrácia Alessandra szerint sem pusztán logisztikai kérdés, kihívás. A képviseleti demokrácia a kormányzás eszköze. Fontos leszögezni, hogy a demokrácia intézményeinek a kritizálása nem egyenlő a demokráciának magának a kritizálásával.

Ma a világban társadalmi vállalkozások egész sora teremti újra és reformálja meg a képviseleti demokrácia intézményeit és működését online eszközökkel, alkalmazásokkal, hogy eszközt adajanak a közösségek kezébe, hogy újra vagy megvalósuljon az igazság, az egyenlőség.

A mi munkánk nem semleges, mondja Alessandra a Meu Rio-ról, mi abban hiszünk, hogy nem csak új eszközökre, de új alaptörvényekre is szükség van, a világot ugyanis jelenleg félelmek vezérlik. A gazdagok félnek az egész világtól, hogy a privilégiumaikra tör, a középosztály a munkahelyeit a jövedelmét félti, nem akarván elveszíteni a hozzáférését az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a szegények meg egyszerűen attól félnek, hogy nem élik túl a szegénységüket.
És van okunk félni, a világ ugyanis így nem működtethető tovább, nem fenntartható, és ennek ismert ára van: a klímaváltozásban, a demokratikus döntéshozatal működési anomáliában, a demokratikus intézmények hibás működésével fizetünk.

Mára eljött a kor, amikor a technológia alkalmassá vált a társadalmi változások elősegítésére és támogatására. Erre példa Obama 2008-as kampánya, ahol a közösségi média soha addig nem látott szerepet töltött be a mozgósításban. Egyirányú kampányüzenetek sugárzása helyett önkéntesek hadseregei, személyesen és a közösségi médiában folytatott sokmillió párbeszéd segítségével a társadalom meglévő hálózatait felhasználva juttatták el a kampányüzeneteket a választókhoz és győzték meg őket arról, hogy lépjenek fel, legyenek részei a változásnak.

Az emberek pedig reagáltak és rájöttek, hogy hatalmuk van, és megválasztották Obamát; de hogy ez az eredmény a meglévő rendszer mellékterméke volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a választások után a mozgósított tömegek hangjára, véleményére a politikusok ismét nem voltak kíváncsiak.

A kérdés tehát az, hogy hogyan használjuk a meglévő, már most is elérhető technológiákat, hogyan szervezhetjük meg a társadalmat, hogyan adhatunk eszközt a magunk kezébe, hogy létrehozhassuk, elősegíthessük a változást?

Alessandra szerint biztosan nem úgy, hogy izolált módon, egyéni felhasználókként kérünk valamit a kormányzattól és az majd válaszol, mint egy szolgáltató. Azért nem, mert ez csak megerősíti azt a jelenséget, miszerint egyénként már most is egy buborékban élünk. Gondoljuk csak el, a világunk már most is algoritmusok mentén szerveződik, amelyek lényegében azt mutatják meg nekünk, amit látni vagy hallani szeretnénk. A Facebook azt mutatja meg az ismerőseink által feltöltött dolgokból, amiről azt gondolja, hogy érdekelni fog bennünket, ugyanígy a Google azokat a keresési találatokat sorolja fel nekünk, amikről korábbi kereséseink alapján úgy gondolja, a legrelevánsabbak számunkra, ugyanígy, az alkalmazás boltokban algorimus mutatja meg nekünk, mely alkalmazásokat kellene telepítenünk a telefonunkra.

Ahhoz azonban, hogy a technológiát arra tudjuk felhasználni, hogy megváltoztassuk a politikát, ennek éppen az ellenkezőjét kell csinálnunk. Arra kell használnunk a technológiát, hogy egymásnak ellentmondó álláspontok tengerén legyünk képesek navigálni. És ezt közösségként, nem egyénként kell tennünk. Mert közösségként muszáj megértenünk egymást, a különbözőségeinket. És közösségként, együtt kell meghaladnunk a szűklátókörűséget és önzést, a káoszt és a megosztottságot, amelyeket már így is túl sokáig tévesztettünk össze a részvételi demokráciával.

Újra kell tanulnunk a demokrácia, a részvétel, a párbeszéd szabályait tehát, és ehhez fel tudjuk és fel is kell használnunk a technológiát. Hogy utána mi lesz, azt Alessandra nem tudja, de ez nem baj, azzal a gondolattal bíztat bennünket, hogy a válaszok, az út végének nem ismerete nem kell, hogy megakadályozzon bennünket abban, hogy egyáltalán elinduljunk ezen az úton.

Alessandra Orofino, a Rio de Janeiroi MeuRio társalapítója előadásának inspiráló zárószavai ezek:

„Meg tudjuk csinálni. Ez a mi korunk kihívása. A demokráciát nem továbbfejleszteni kell, hanem újraindítani. És hogy ez megtörténik-e az nem szoftvereken, hanem rajtunk múlik.”

0 Tovább

Joós Andrea pedagógus – Nálam van a varázspálca

Biológia és természetismeret tanár a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban és a Lauder Javne iskolában, de médiát, vitakultúrát és angolt is tanít, felkérésre pedig tréningeket tart.  Andreának saját rádióműsora is van a Klubrádióban “Többet Ésszel” címmel, televíziós műsorokat szerkesztett (Borvacsora, Fogadóóra), több kisfilmet “szakértett”, amely a környezettudatosságra hívja fel a figyelmet, és tudománykommunikációs blogot vezet “Élménybiológia” címmel.

http://www.joosandrea.com/elmenybiologia/

Sokoldalú ember, aki a hagyományos értelemben vett pedagógiát egészen más oldaláról közelíti. Alapvető építő kövek: tanár-diák viszony és vajon ez egészségesen működik-e manapság?

Andrea arra a kérdésre, hogy válságban van-e az oktatás meg is adja a választ magával ragadó személyiségével és előadásával. Azt mondja: feszültség helyett keressünk inkább megoldást. Ha részese vagyok egy problémának, akkor én magam is felelős vagyok a helyzet megoldásáért.

Vallja: fontos és tisztázandó, sőt lehetőségünkben áll eldönteni, hogy az osztályterem ajtaja börtönajtó, vagy egy varázsterem ajtaja, ahol belépve játszhatunk, alkothatunk, inspirálódhatunk és inspirálhatunk.

Miközben lelkesen mesél, - hogy tanárként csodás dologban van része, hiszen a közös alkotás a gyerekekkel rá is kihat, nem fáradt, mert óriási energiát ad neki, ha látja a gyerekeken a fejlődést – szinte látom a varázspálcát a kezében, még hozzáteszi: „Ha akarom kiforgatom az egész biológia órát „ :)

Örömteli szemléletről tesz említést, amikor azt mondja, hogy egy osztályteremnyi gyerek az bizony tükör a pedagógusnak. Ha bealudt a fél osztály, akkor lehet, hogy unalmas volt az előadás. Ha nem tudják a választ a kérdésekre akkor nem volt elég alapos az oktatás.

Kívánok gyerekeinknek sok-sok ilyen fantasztikus pedagógust, Andreának pedig kívánom, hogy legyen lehetősége a varázspálcáról mesélni kollegáinak is, és ha lehet adja tovább nekik is :)

0 Tovább

Kiss László csillagász –Az űr demokratizálódása

A Magyar Tudományos Akadémia legfiatalabb tagja, szakterülete a csillagok és körülöttünk keringő bolygók asztrofizikája, utóbbi években egyre inkább a tudománykommunikáció gyakorlati alkalmazásai foglalkoztatják. A tudós - aki szabad idejében egy tudományos hírportál, a www.csillagaszat.hu főszerkesztője – arról mesél, hogy mára az űrben végzett tevékenység nagy üzlet.

Valaki egyszer megkérdezte a csillagászt: mi a nagy dobás manapság a csillagászatban? Kiss László erre azt felelte, hogy hát maga a Világűr, mi más?  :) De az nem egy üres tér, mi abban az érdekes? :)

Jó, ha tudjuk, hogy 2000 novembere óta már nem csak a Földön, de az űrben is lakik valaki folyamatosan. Sőt, manapság már az űrben is zajlik az üzlet. Az üzlet tárgya nem más, mint az információ. Az űrbe kihelyezett eszközök információkat továbbítanak, amelyeket szolgáltatásként el lehet adni. Lásd GPS, okos-telefon applikációk….

Az előadó lelkesen mesél a Cube-sat forradalomról, a 10x10-es kockában elférő műholdvevő technikáról.

Kiss László 2011-es TEDxDanubia előadása a Majdnem semmiről :)

https://www.youtube.com/watch?v=Unkk0EwiULE

0 Tovább

​Vági Bence: Több, mint cirkusz

A cirkusz egyszerre adrenalin, félelem és káprázat. Nincs még egy olyan műfaj, ahol a szereplők testközelben, közvetlenül a szemünk láttára hajtanak végre emberfeletti teljesítményeket. De vajon lehet-e a cirkusz ennél több? Erre ad választ a Vági Bence és a ReCirquel társulat.

Életünk sok pontján kívánjuk azt, hogy bárcsak rendelkezhetnénk valamilyen természetfeletti erővel. A mozivásznon mindez valósággá válhat. Gondoljunk csak a Star Wars jeleneteire, ahol a jedik az akaratuk segítségével mozgathatnak tágyakat, vagy a kémfilmek, ahol James Bond végtelen fegyvertárral, sértetlenül sétál át ezer puskalövés között. Mi ez valójában, ha nem cirkusz?

Vági megkérdezi a közönséget is: Mi az, ami először eszünkbe jut a cirkusz szót hallva? „Bohóc”, „állatok”, „juggling”(zsonglőrök) – hangzik a közönségből a három válasz. Valójában a cirkusz nem más, mint egy színpad – akár szó szerint, akár képletesen, mint a filmvásznon, vagy bárhol a világon – aminek a középpontjában valami rendkívüli dolog történik.

A ReCirquel társulata szeretett volna ennél többet is kihozni a cirkuszból, és kiegészíteni a cirkusz eszköztárát a történetmesélés elemével. Artistáik megtanulták, hogyan kell érzelmeket kifejezni a színpadon, a trükkön keresztül. Egy újfaja művészeti társulat jött létre, ahol a „színészek” estéről estére a saját életükkel játszva adnak elő történeteket.

Az előadás mondatai után a társulat két tagja A meztelen bohóc c. előadás utolsó perceit adja elő, melyben mindaz, amiről Vági Bence beszélt, valósággá válik.

0 Tovább

​Nic Marks: Munka és boldogság

Általában azt gondoljuk, hogy először sikeresnek kell lennünk ahhoz, hogy utána boldogok lehessünk. Ha keményen dolgozol, akkor boldog lehetsz majd egyszer a jövőben – a hétvégén, a vakáción, vagy nyugdíjasként. De vajon dolgozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy dolgozzunk? Nic Marks statisztikusként dolgozik, azt vizsgálja, hogy az emberek mennyire boldogak munkavégzés közben. Szerinte meg kell fordítanunk a kapcsolatot a siker és a boldogság között.

A boldogságot bárki fel tudja ismerni egyetlen gesztusból. Ez arra utal, hogy egy mély, ösztönös érzésről van szó. Tudjuk, hogy az érzelmeknek evolúciós haszna van – a félelem segít elmenekülni, az agresszió segít a veszélyek legyőzésében. De mi lehet a boldogság funkciója?

Amikor lelkesedünk valamiért, ez az érzés az energiánkat arra összpontosítja, hogy könnyebben érhessük el, amit szeretnénk, hiszen tudatunk teljesen erre a feladatra koncentrál. A boldogság is hasonló, de valami más is hozzátartozik még: a boldogság egy szociális érzés. A mosoly másokkal megosztva nyer értelmet, ezen keresztül köthetünk új kapcsolatokat, és erősíthetjük meg a régebbieket.

A munkahelyeken a megfelelő csapatmunka kialakítása a cél. A csapatmunka pedig akkor tud jól működni, ha a benne lévő emberek nem érzik magukat rosszul. Sőt, az sem elég, ha csak „okén” dolgozunk. A megfelelő állapot a boldogság.

Hogyan lehet boldog légkört teremteni?

Nic szerint a boldogság és a siker kapcsolatában nagyon fontos szerepet játszik a pozitív visszajelzés is. A kutatásai szerint a boldog munkahelyi légkör kialakításához a legtöbben a következő kulcsszavakat adták meg: kapcsolatok, korrektség, egyensúly, függetlenség, kontroll, célkitűzés. Az alábbi tippeket fogalmazta meg munkaadók számára:

Connect – Kapcsolódj! Tedd lehetővé a munkatársak számára, hogy a munkától függetlenül kötődhessenek, beszélgessenek egymással!

Be fair – Légy korrekt! Az őszinteség és igazságosság az alkalmazottakkal szemben alapvető feltétel.

Empower – Adj hatalmat! Az alkalmazottaidnak legyen lehetőségük, hogy hassanak a munkájukra, és hogy a saját erősségeiket, ötleteiket és értékrendjüket is megmutathassák!

Challenge – Állíts kihívásokat! Ne az orruknál húzd a munkavállalókat, de ne is túl távoli célokat mutass nekik. Legyen egy ésszerű, elérhető távolságban lévő feladat, előttük, amelyet kihívás megugrani, de elégtétellel jár.

Inspire – Inspirálj! Hadd lássák az alkalmazottaid a nagyobb célokat is, hogy hogyan segítik a kollégáikat, az ügyfeleket, hogy hasznos tagjai a csapatnak!

Nic statisztikái szerint a boldogság és a teljesítmény körkörösen hatnak egymásra, ám a boldogság kétszer olyan erősen növeli a teljesítményt, mint fordítva. A következő tanáccsal zárja az előadását: Építs a boldogságra, és hagyd, hogy a siker magától jöjjön!

0 Tovább

TEDster stratégia

Daniel I. Schwartz húsz éve TEDster. Több TED konferencián volt jelen, mint Chris Anderson, a TED kurátora, összesen több mint száz napot töltött a közönség soraiban. Ma a TED előadások fogyasztásával kapcsolatos három lépésből álló stratégiáját osztotta meg a budapesti közönséggel.

Daniel Schwartz

Az első: találj legalább egy aspektust az előadásban, aminek a mentén magadra tudod vonatkoztatni a hallottakat. Hogyan hat rád? Mit tanulhatsz belőle?

A második: fogalmazz meg legalább egy kérdést az előadással kapcsolatban, amit, ha a szünetben az előadóba botlasz, feltehetsz neki. Előfordulhat, hogy végül nem találkoztok, és nem teszed fel a kérdést, a megfogalmazása maga, a kíváncsiságod és a kreativitásod használata a cél.

A harmadik: a találkozásokból, beszélgetésekből találj legalább egyvalakit, akivel a konferencia után két héten belül felveszed a kapcsolatot. Legyen az egy kávé vagy egy Skype beszélgetés, kövesd nyomon a beszélgetéseidet, de legalább a legígéretesebbet.

Daniel arra bátorított bennünket, hogy töltsünk időt a saját stratégiánk kialakításával, igyuk magunkba az élményt, adózzunk a kíváncsiság oltárán, legyünk aktív hallgatóság!

0 Tovább

Peggy Dulany – Nézzünk szembe félelmeinkkel

Kitüntetéssel végzett a Radcliffe Egyetemen, majd a Harvard Egyetemen szerzett doktorátust, évtizedek óta karitatív tevékenységet végez az ENSZ és a Ford Alapítvány égisze alatt és támogatja a Nemzeti Művészetért Alapítvány munkáját. Több mint harminc nonprofit szervezet és vállalati igazgatótanács munkájában vett részt, a társadalmi felelősségvállalás terén példát mutató vállalkozásokat irányít - ökofarmot Montana államban, ökoturisztikai gazdálkodást Namíbiában - , és a Synergos berkein belül lelkigyakorlatokkal egybekötött elvonulásokat szervez a vadonba.

A csoportos terápia célja, hogy a rászorulók, a hozzájuk fordulók tanulják meg kezelni félelmeiket. Peggy szerint viselkedésünk meghatározója belső félelmeink összessége, melyeket akár kicsi gyerekkorunk óta hordozunk.

Meg kell vizsgálni, hogy tárgyaktól vagy helyzetektől való félelmeink valódiak-e, vagy sokkal mélyebbről jövő dolgok. Fel kell tárni belső valónkat, hogy a félelmeinkkel tisztában legyünk.

A Synergos küldetése, hogy menedékhely legyen, ahol különféle módszerekkel segítik az emberek számára a nyugalom, a szeretetteli légkör kialakítását: meditációval, jógával és más lelki gyakorlatokkal.

Tudatában kell legyünk, hogy a félelem a szeretet ellentéte, a szeretet, ami a szívünket meg tudja nyitni, a szeretet, amely képessé tesz a bizalomra és a hálára. Ez a kulcsa mindennek!

Peggy üzenete: Szeretettel meg tudjuk menteni és meg tudjuk gyógyítani a világot!

http://www.synergos.org/about/mission.htm

0 Tovább

Polgár Judit sakknagymester, a sakk királynője

A történelem legjobb női sakkozója 9 éves korában nyerte első nemzetközi versenyét, korosztályos világbajnok volt a fiúk között. 12 évesen megnyerte az első sakk olimpiáját családjával, ekkor már a háta mögül figyelte játékát maga Kaszparov is.

Szinte kivétel nélkül mindenki furcsa szemmel nézte ezt a fiatal lányt, később fiatal hölgyet, mit keres ebben a férfias világban. Könnyedén nyerhetett volna tudásával női sakkversenyeken, számára a kihívás az abszolút világbajnoki cím volt. A férfiak világába azonban nem könnyű betörni.

Amikor Kaszparovot arról kérdezték, szerinte lehetséges-e, hogy Judit versenyt nyerjen a sakk nagyvilágában ezt válaszolta: „….nem, ez „majdnem lehetetlen”.

1994-ben játszottak először együtt, majd később több alkalommal is, és bizony volt olyan verseny, amikor Judit megismerve ellenfele gyenge pontjait, illetve használva saját erősségeit nyerni tudott Kaszparovval szemben.

Bobby Fischer így nyilatkozott a női versenyzőkkel kapcsolatban: persze bármelyik nőnek adok egy huszárnyi előnyt….és mégis nyerni fogok :) Polgár Judit 15 évesen lett nagymester, megdöntve ezzel Bobby Fischer eredményeit.

"Semmi ellenvetésem sincs a női sakk ellen, de számomra a játék minősége a férfiaknál nagyobb kihívás. Ezen kívül azt hiszem, hogy a nemek szerinti elválasztás a különbségeket csak fokozza. Ha ez megszűnne, akkor rövidtávon a sakkozó nők száma csökkenne, mert számukra a harc túl kemény lenne. De hosszú távon a viszony javulna, és ez jót tenne a játékuknak." (Polgár Judit)

0 Tovább

Térkép nélkül

Noah Raford alkalmazott jövőkutató arról mesél, a világot térképek mentén látjuk. Térképek segítségével navigálunk, a térképek leírják a környezetet, a körülöttünk látható hatalmi struktúrákat is. Amikor tervezünk, akár egy utazást, akár bármilyen tevékenységet, térképeket használunk, térképet készítünk. Ez alapvető tevékenységünk, akkor is, ha és amikor ezzel nem vagyunk tisztában.

Noah Raford

A térképek tervezése, tervek készítése része az életünknek, melynek a lépéseit mindenki ismeri:

  1. rájönni, elemezni, hol vagyunk,
  2. térképet rajzolni,
  3. azonosítani, hová tartunk, hová szeretnénk eljutni,
  4. kitalálni, megtervezni az odavezető legjobb útvonalat.

De hogyan tervezünk a jövőre, amit nem ismerünk? Noah szerint a térképek korának vége. A minket körülvevő világ folyamatosan változik és a változás sebessége olyan nagy, hogy szinte lehetetlen hatékony térképeket, terveket készíteni.

Példák a változásra: a politikában egyre több szereplőnek egyre kevesebb autoritása van, az utakon megjelennek a saját magukat irányító gépjárművek, a robotika fejlődésével a munkahelyek fele rövid időn belül automatizálható. mit jelent mindez az oktatás kapcsán? Vagy a munkaerő gazdálkodásban? A klímaváltozás társadalmi nyugtalansághoz vezet, így lett egy oroszországi erdőtűzből elmaradt termés másutt, ami emelkedő és spekulációnak kitett élelmiszerárakhoz és tüntetésekhez, végül az Arab Tavaszhoz vezetett. Afrika lakosságának 42%-a 14 év alatti. Ők és a világ gyermekei egy olyan világban fognak felnőni, amiről semmit nem tudunk biztosan.

A változás kora. Egy változó kor. [Age of change. Change of Age.]

Hogyan csináljuk, térkép nélkül? Öt alapelv segít ebben bennünket:

  1. Kezdd azzal, aki vagy, amid van! Kezdd el!
  2. Képzelj el egy jobb világot és oszd meg ezt a képet másokkal! Ezáltal kiterjesztjük a képességeinket.
  3. Készíts próbaverziókat. Próbálj ki mindent, hagyd, hogy új célok jelenjenek meg. Ki kell fejlesztenünk a cselekvésre való hajlamot magunkban. Cselekedj!
  4. Keresd és használd ki a lehetőségeket, juss el amilyen messze és olyan gyorsan, ahogy csak lehet!
  5. Ismételd újra és újra a fentieket és találj időt az [újra]értékelésre, átértékelésre!

Egy cselekvésre hajlamosított hozzáállással a „Célok, módok, lehetőségek” korlátozó metodikája helyett egy „Ezzel főzhetünk, ezért így főzünk, és ide jutunk: eljutunk valahová” attitűddel abból teremthetünk gyarapodó ökoszisztémánk, amink van, ahelyett, hogy az alapanyagokat gyüjtögetnénk az elinduláshoz. Ez a hozzáállás segíthet hozzá a lehetőségek előbukkanásához, melynek segítségével megnyílnak a világ lehetőségei előttünk, anélkül, hogy térképre lenne szükségünk.

0 Tovább

Magyar Ádám: A virtuális életre kel

Az animáció kifejezés a latin anima vagyis „lélek” szóból ered, jelentése: „élettel megtölteni”. Ez Magyar Ádám munkája, aki az egerszalóki GreenZero stúdió 3D-animátora. Előadásában a számítógépes képalkotás egy nagy dilemmájáról beszél: Mi kell ahhoz, hogy egy virtuális figura, egy számítógépes adathalmaz valódi élőlényként elevenedjen meg előttünk?

 

Az előadást Marilyn Monroe arcképével kezdi, ő minden idők legismertebb színésznője, de vajon megállná-e a helyét a modern blockbusterekben? Amíg beszél, a vásznon megjelenik Marilyn Monroe 3 dimenziós képmása, aki mozog, grimaszol, és hirtelen az Avatar c. filmből ismert kék bőrű lénnyé, naavivá változik. Ezt a képsort a kis magyar stúdió által tervezett konfigurációs szoftver segítségével hozták létre.

„A virtuális valóság már a spájzban van”- állítja Magyar. A 3D-szoftverek segítségével a képalkotás ma egészen új irányt kap, és új lehetőségek széles tárháza nyílik meg. Életet lehelni egy absztrakt figurába azonban hihetetlenül nehéz. Akárcsak az élő organizmusok, virtuális másaik is egy adott anatómiára épülnek, csontvázuk és izomzatuk van, amelyek befolyásolják megjelenésüket és mozgásukat. A valóság legapróbb részletekig történő rekonstrukciója a cél. Ahhoz, hogy egy emberalakot hozzanak létre, egy valós modellre van szükség. A modell arcát beszkennelik, integrálják az emberkonfigurációs rendszerbe, ahol a részletek finomra hangolásával teljes hasonlóságot lehet elérni a célszeméllyel.

Ennek a módszernek a segítségével akár a régi idők emberei is újra életre kelthetők. Éppen ezt a célt tűzte maga elé a csapat, amikor egy magyar történelmi animációs film megalkotásába kezdett, mely hamarosan el is készül. A film előzetesét le is vetítik a közönség számára. A látvány részletgazdag és korszerű - nem csak magyar viszonylatban.

0 Tovább

Hetesi Zsolt - Egyetemi előadás a jövőből

Hetesi Zsolt asztrofizikus, energiastratéga, a Fenntartható fejlődés és Erőforrások kutatócsoport vezetője, „Egy élhetőbb világért” címmel blogot ír, és szabadidejében családi gazdaságot tart fenn.

http://ffek.hu/blog/hetesi_zsolt

A XXI.század elején súlyos teherként jelentkezik az éghajlatváltozás, a természeti erők kizsigerelése, az emberi társadalom zavarai, a fosszilis energiák fogyása, a biodiverzitás elvesztése…..

Az emberiség léte végveszélybe sodródik, és ez nem utópia már, ebben a korban élünk most!

Előadása időutazás, a 2100-as évek elején járunk, mögöttünk van sok-sok nehéz ám tevékeny év. Ekkor már tudjuk, hogy csak hatalmas erőfeszítések és társadalmi összefogás árán sikerült elkerülni az összeomlást! Figyelmünket kéri, mert amiről beszél az vizsgaanyag :)

Cinikus humorral átszőtt szavaira jó, ha nem csak figyelünk, és majd pontosan visszamondjuk az évszámokat a vizsgán, hanem már ma beépítjük a mindennapjainkba a változásokat! Ugyanis csak akkor kerülhetjük el azt a bizonyos összeomlást, ha a vizsgaanyag tartalma nem egy száraz tételsor marad, és  rajtunk kívülálló események sorozata, hanem számtalan környezettudatos lépés megtétele a fenntarthatóság szellemében saját életünkben és környezetünkben is.

Néhány évszám és lényegi változás a jövőből:

  • 2018 Nemzetközi összefogás, az emberiség végre elkezd fenntartható pályára állni
  • 2037 Megújuló energiaforrások széles körű elterjedése, használata
  • 2055 Hulladékmentes gazdálkodás, körkörös gazdaság (valaha kék gazdaságként tanították az egyetemeken)
  • 2062 Szimbiózisban él ember és környezete a természettel
  • 2087 Sikerült a műtrágyával terhelt földeket megújítani, nincs betegség, minőségi élelem jut mindenkinek
  • 2100 Élhető tér a Föld az emberiség számára

Üzenete mindannyiunk számára: Társadalmi összefogás és nyomás  - csak ez segíthet!

0 Tovább

Benedek Tibor, aki szerelmes a vízilabdába

Háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, edző. 2013-tól a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Irányítása alatt a válogatott világbajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes lett. 

Elért eredményei a fegyelmezettségen és a vízilabda szeretetén túl abban a tudatos emberi hozzáállásban, szakmai alázatban és erőben rejlik, amelyről előadásában mesél.

"Amikor egy verseny nem sikerül, amikor nincs eredmény azt minden esetben ki kell elemezni, mert akkor nem tettünk meg mindent. Ám az elemzést megelőzi az, hogy milyen eredményt várunk el akár egyénileg, akár csapat szinten – ezt tudatosítani kell a csapattagokban!"

Benedek Tibor arról mesél, - több saját és más edzők interjú részleteivel a háttérben - hogy az edzők nem csak szavaikkal, hanem viselkedésükkel is jelentősen befolyásolják a csapat hangulatát, játékát. Árulkodó az arcmimika, a kéz és testtartás, leolvasható a feszültség mindezekről akkor is, ha egy hang sem hagyja el az edző ajkát.

Az őszinteség a nézők és a csapattagok felé is fontos, de tudni kell felelősséggel nyilatkozni,  a versenyláz ellenére is uralkodni indulatokon, vélt vagy valós sérelmeken, mivel az nem jó üzenet a külvilág számára.

Benedek Tibor összegzésében elmondja: a sport lényege az is, hogy van kudarc, tudatában kell lenni, hogy mindig csak egy győztes van. Fontos, hogy a kudarcokat, vereségeket is minden esetben ki kell elemezni, ám az a nem mindegy, hogy az elemzéskor mit emel ki a csapattagok számára. A pozitív dolgok kiemelése mindig erőt és inspirációt ad az újrakezdésre, felkészít a következő győzelemre. 

0 Tovább

Duda Ernő: Egészséges-e az, aki tünetmentes?

A TEDxUniversity színpadán ma reggeli második előadónk Duda Ernő a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke az egészségtudatról, betegségtudatról, egészségügyről beszélt.


Duda Ernő

Egészségtudat. Általános vélekedés, amely befolyásolja az emberek gondolkodását és döntéseit, hogy ha nincsenek tüneteink, egészségesek vagyunk. Az emberek még büszkék is rá, hogy nem járnak orvoshoz. Míg autóink tele vannak szenzorokkal, az üzemanyagszinttől az olajnyomáson át a kiégett izzókig, egyes típusok még azt is kijelzik, ha csökken a keréknyomás, addig a szervezetünkben zajló folyamatokról csak akkor szerzünk tudomást, ha a szervezetünk jelez. Tünetekkel. Vagy, ha szűrővizsgálatokat végeztetünk magunkon. Amit tehetünk, mert mindannyian dönthetünk úgy, hogy részt veszünk az ingyenes, vagy választjuk a pár tízezer forintért elvégezhető magán szűrővizsgálatokat. A teljes populáció szintjén lehet jelenleg még drága és így fenntarthatatlan e vizsgálatok elvégzése, de lássuk be: mi nem a populáció vagyunk. Magunknak, a szeretteinknek, konkrét személyeknek a vizsgálatáról beszélünk, amelyek nagyságrendekkel megnövelik a későbbi stádiumokban felismert betegség gyógyítási esélyeit, a kezelés költségei pedig jelentősen alacsonyabbak maradhatnak.

Az egészségügynek változnia kell. Egy reaktív, a betegségeket a tünetek jelentkezésekor hatalmas költségekkel és heroikus küzdelemmel kezelni tudó betegségiparból, amely finanszírozásának 97%-át a gyógyításra, és mindössze 3%-át költi megelőzésre, egy a megelőzést, az egészséges élettartam meghosszabbítását előtérbe helyező és adott esetben a privát szektorral szorosan együttműködő szolgáltatássá kell válnia.

Nekünk magunknak pedig a jelenlegi passzív résztvevői státuszunkat aktívra, sőt proaktívra kell változtatnunk. Azzal, hogy elmegyünk szűrővizsgálatokra, hogy az autóinkhoz hasonlóan (egészségügyi) szenzorokkal és alkalmazásokkal vesszük körül magunkat és otthonainkat. Ehhez újra kell gondolnunk, el kell döntenünk, egészségesnek gondoljuk-e magunkat csak azért, mert tünetmentesek vagyunk.

0 Tovább

​Csutka István: Afrikai álmok

Csutka István sokrétű tehetség: tánc- és színművész, rendező, később műsorvezető és televíziós főszerkesztő, ám ezúttal mégsem saját magáról beszél, hanem arról az utazásról, ami megváltoztatta az életét.

Amikor István a színpadra lép, az egész nézőtér elsötétedik. Egy könyvből olvas fel, egy vadászó párducról szóló részletet, szenvedélyes és hangon és jól hallhatóan gyakorlottan. 

Kiskorában apja hasonló, afrikai vadászhistóriákat olvasott neki elalvás előtt, így István már gyermekként is arról ábrándozott, hogy egy napon eljuthat Afrikába. Felnőttként sem múlt el ez a vágy, ám mégsem hosszas tervezés, hanem egy hirtelen döntés vette rá, hogy tényleg belevágjon a kalandba. Amikor Erős Zsolt hegymászóval készített egy tévés interjút, a felvétel után beszélgettek. István irigykedve faggatta őt a Kilimandzsárón tett túrájáról, mire a válasz – legnagyobb meglepetésére – az volt, hogy Zsolt ismét oda készül, mi több, hiányzik még egy ember, de ha jönni akar, azonnal kell válaszolnia. István úgy döntött, hogy belevág a kalandba.

A hirtelen készülődést követően megérkezett a csapattal Afrikába. Ám a Kilimandzsáró lábánál a hegy meghódítása előtti napon megbetegedett, szinte megmozdulni sem bírt. Ott állt gyermekkori álma kapujában, és úgy érezte, hogy egyszerűen képtelen lesz megtenni. Ám ekkor egy csomaghordó fiú kérdezte meg tőle, hogy mi baja. Ez a fiú tudta, hogy mi lehet a baja, és meg tudta mutatni, mit és hogyan kell ennie ahhoz, hogy felépüljön, így – ismét egy véletlennek köszönhetően – ereje teljében vághatott neki a hegynek.

Ott volt a fiú, Ombeni (a név „imádkozót” jelent), aki lehetővé tette az álma megvalósulását. Ekkor elhatározta, hogy ugyanazt fogja tenni, amit a fiú is tett vele: valóra váltja az álmát. Ám segíteni egy nyomornegyedben élő, tanzániai fiúnak nehezebb, mint gondolnánk: csomagot küldeni szinte lehetetlen, ösztöndíjat találni még nehezebb. Tanzániában 18 évesen minden fiút kiraknak az utcára, hogy saját magukat lássák el. Ombeni büszkén vallotta, hogy ő már el tudja látni saját magát, és fenntartja egyetlen ágy nélküli, fából eszkábált és sárral tapasztott szobáját. Hotelmendzsmentet szeretett volna tanulni, de nem engedhette meg magának az iskolát.

Minden jel arra mutatott, hogy nincs más lehetősége, mint hogy pénzt küldjön a fiúnak. Megígértette vele, hogy a kapott pénzt kizárólag az álma megvalósítására fogja költeni. Ami ezután történt, az megerősítette abban, hogy érdemes volt bíznia.

Varga Viola

0 Tovább

Már csak pár nap és újra TEDxDanubia

Különös világban élünk: vékony határmezsgyén egyensúlyozva örök és illékony, állandó és folyton változó között. Ez az otthonunk. Az élet mámorító tánca. Ez ad otthont mindennek az univerzum fizikai létezésétől saját személyes élettapasztalatainkig. Ott találjuk siker és kudarc, jó és rossz döntések mögött. Az innováció szülőanyja és a harmónia forrása. A komplex és emergens rendszerek élőhelye a pénzügytől a biológiáig, a globális klímától az agyunk működéséig, a kozmológiától a politikáig. És az ilyen rendszerek kapcsán talán érdemes újragondolnunk azt is, hogyan irányítsuk vagy menedzseljük őket. Életszerű-e még a gépszerű, hierarchikus, uralkodó kontrollba vetett hit? Vagy sokkal nagyobb teret kellene adnunk a nyílt végű történeteknek, a lezáratlan igazságoknak, a dinamikus együttműködésben rejlő teremtő erőnek, a látszólag ellentétes álláspontok és antagonisztikus érdekek feloldására tett kísérleteknek? Milyen utakon érdemes továbbmennünk? Milyen kérdéseket kéne feltennünk? Hol rejlenek a lehetőségeink és milyen veszélyektől kéne igazán tartanunk? Miről is szól valójában ez az egyensúly? 


Ezekre a kérdésekre keressük a választ csütörtökön előadóink segítségével az Urániában.

0 Tovább

Szintetikus vírusok - Andrew Hessel

Hessel szerint a rákos megbetegedés, viselkedését tekintve egy olyan fertőzéshez hasonlít, amikor a saját sejtjeink bolondulnak meg.

Száz évvel ezelőtt a mikrobák miatt aggódtunk. A penicillin és a többi antibiotikum felfedezése forradalmasította a gyógyítást. Ma a rák miatt aggódunk és a gyógyszeripar fejlettsége lehetővé teszi, hogy a legfejlettebb gyógyszerek nagyon célzottan a rákos sejteket támadják.

Ilyen, célzott gyógyszerekre lenne szükségünk.

Csakhogy a gyógyszertervezés hosszadalmas (akár tizenöt évig is eltartó) kockázatos, és mindezért nagyon drága folyamat. Az elmúlt évek adatait megfigyelve látható, hogy egyre több pénzt emészt fel, és egyre kevesebb gyógyszert eredményez, tehát a hagyományos módszerekkel történő fejlesztés fajlagosan még drágul is.

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma rák sem, a célzottan készülő gyógyszerek tehát nagyon kevés emberen tudnak segíteni. Miközben tudjuk, hogy a rák legyőzéséhez célzott gyógyszerekre van szükségünk. A megoldás: újra kell gondolni hogy fejlesztünk gyógyszereket.

Erre hoztam létre a Pink Army Cooperative-ot, az első mindenki által tulajdonolt, nonprofit gyógyszerfejlesztő közösséget, hogy a lehető legjobb rákgyógyszereket fejlesszük ki, amilyen gyorsan csak lehetséges, amelyeket azután ingyen adunk az embereknek.

Mekkora őrültségnek hangzik ez és egyáltalán hogyan lehetséges ez?

Tizenöt évvel ezelőtt az ingyenes e-mail és tárhely ígéretével induló szolgáltatásokra kaptuk fel a fejüket, ma mindenkinek ingyen e-mailje van. Egy új üzleti modell kellett, hogy szülessen ehhez.

De hogyan csináljuk ezt a gyógyszeriparral?

A válasz a digitális genetikus tervezés. (Digital genetic engineering.) A tudás és a szoftverek, valamit a DNS nyomtatási technológia ma mindenki számára elérhető és egyre megfizethetőbb lesz.

Mivel egyetlen emberre tervezünk gyógyszert nincsen szükség hosszú és drága tesztekre, ez nagyon lerövidíti a folyamatot.

Az Autodesk szoftverjével olyan gyógyszereket tervezünk, melyek a rákos sejteket magukat használják a rák elleni anyag termelésére a szervezetben (oncolytic virus), a 3D nyomtatók segítségével a világtörténelemben először egy szoftvercég által készített életformát hoztunk létre.

Személyre szabott „antibiotikumok”, gyógyszerek készülhetnek a rák ellen. Miután kidolgoztuk egy emberre a működő eljárást, felskálázzuk, kidolgozzuk az eljárást a tömegek számára is.

A 3D nyomtatási technológiák fejlődése és az open source kutató fejlesztő központok ismét megmutatják a „Mi” erejét, (power of ’Us’) és forradalmasítják a gyógyszerek kutatását, fejlesztését.

(Update I. a 2014-es TEDxDanubia konferencia másnapján jelent meg ez a cikk az onkológiai vírusterápia első jól dokumentált sikeréről.)

0 Tovább

Kenyeres István: Újragondolt városok és a Budapesti Állatkert

Az elmúlt száz évben a Föld népessége 1 milliárdról 7 milliárdra nőtt, s az emberiség a földfelszín 97%-át elfoglalta. S mivel az emberek több mint fele városokban él, mára a város lett az általános közeg, a földi ökoszisztéma legfontosabb meghatározója. A városlakó emberre úgy is tekinthetünk, mint egy új fajra – Homo sapiens urbis – mely folyamatosan alakítja a környezetét, saját magát és így talán a saját jövőjét is.

A városok működése azonban ilyen növekedés mellett nem fenntartható. Az urbánus környezet rengeteg élelmiszert, vizet és energiát őröl fel, kimenetként pedig szemetet termel. Amíg a város csak egy apró sziget volt a vidék tengerében, addig ez még nem volt jelentős, viszont mára már komoly problémát jelent. Biztosítanunk kell a tápanyagokat és eltüntetnünk a hulladékot úgy, hogy közben a városok szinte egymást érik.

Szerencsére a hulladék visszaforgatása hasznos erőforrássá ma már lehetséges. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e kihasználni ezt a lehetőséget. Az egyik lehetséges innovatív elképzelés az „élőgyár” ötlete, mellyel a víz, az élelmiszer és az energia élő organizmusok segítségével kerülhetne vissza a város véráramába. A tervek szerint az első ilyen városi léptékű élőgyár a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykertben fog megvalósulni, és bár még nem valósítja meg a 100%-os újrahasznosítást, óriási megtakarításokat tesz lehetővé.

0 Tovább

Pozsár Péter – építész: Változást építeni

Pozsár Péter építész, Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerezte diplomáját, ahol 2010 óta tanít és vezeti a Szociális Építészeti Kutató Labort. Intenzíven 2009 óta foglalkozik az építészet szociális, közösségi és társadalmi szerepvállalásának elsősorban hazai lehetőségeivel, feladataival.  

2010-ben egy mesebeli történetbe érkeztek. Dán faépítészeti fesztiválra diákjai pályázatot nyújtottak be. A csoda ott kezdődött, hogy a 120 pályázatból 20 pályamunkát juttattak tovább, és abból is kettő a saját tanítványainak pályázata volt. Ám a rendezvényt végül lemondták, ami akkor nagy csalódás volt. Ezért úgy döntöttek, hogy nem veszhet el ennyi munka, megrendezték maguk a Hello Wood nevű tábort. Ez az összejövetel azóta nemzetközi építészeket és designereket tömörítő, társadalmilag felelős témákat feldolgozó alkotótáborrá vált.

Minden tábornak megvan a maga tematikája, ahol fa installációk készülnek. Minden csapat ugyanazokból az anyagokból, ugyanazokkal az eszközökkel, szerszámokkal dolgozik.

 A tábor közösségszervező és közösség megtartó ereje mellett a közös alkotás a legfontosabb összekötő kapocs. 

http://peterpozsar.blogspot.hu/

0 Tovább

Kádár Annamária – pszichológus: Mesehősök a 21. században

Kádár Annamária, pszichológus, a kommunikációs terápiák szakembere, a Mesepszichológia c. könyv szerzője természetesen egy mesével kezdi az előadását.

Miért mondunk meséket, és mit tanulhatunk a mesehősöktől? A mesékben nemcsak a főhőssel azonosulhatunk, hanem minden egyes szegmensben megtalálhatunk egy élethelyzetet: Amikor a főhős elindul otthonról, azzal a komfortzónáját hagyja el, melyben kellemesen élt ugyan, de nem volt lehetősége fejlődni. Amikor a hős szerencsét próbál, bízik abban, hogy a véletlen az ő pártjára áll, ahogy az gyakran a való életben is megtörténik. A hamuba sült pogácsa az emberek áldását, a sárkány a külső és belső nehézségeket, a királykisasszony kiszabadítása az én-integritás megtalálását jelenti, és így tovább.

Ha a mesehősök tetteit vizsgáljuk, morális és pszichológiai ideálokat találunk. A főszereplő nem tökéletes, de képes beismerni a kudarcait, mert tudja, hogy a hiba elengedhetetlen a fejlődéshez. A hősnek kreativitásra van szüksége, céltudatosnak, nyitottnak és bátornak kell lennie, így tudja beteljesíteni a maga meséjét.

Felnőtt fejjel azt gondolhatjuk, hogy a mesék világa már nem ránk vonatkozik, pedig ha a saját életünkből osztunk meg egy részletet valakivel, akkor is mesélünk. A múltunk elfogadásának végső fázisa is az, amikor a kudarcokat képesek vagyunk elmondani másoknak, akárcsak egy terápia során. A mese segít feldolgozni a velünk történteket, új keretet adhat a valóságnak. Aki nem hiszi, járjon utána!

0 Tovább

Nógrádi György: Új világ, új hatalom

Az egyik (ha nem a) leghíresebb magyar geopolitikai és biztonságpolitikai szakértő azzal indítja beszédét, hogy a rövid huszadik század (1914-1991) nagyobbik részében, jelesül 1945-öt követően egy kétpólusú világban éltünk, ahol a két nagyhatalom a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése és érdekei határozták meg a globális történések jelentős részét. A Szovjetunió fölbomlásával ez megváltozni látszott, de napjaink történései mutatják, hogy Oroszország nem tett le a globális vezetői szerepről.

Mielőtt elmesélné, szerinte mi várható a jövőben, és mennyire érezhetjük biztonságban magunkat és mely tanulságok szűrhetőek le az elmúlt évtizedek történéseiből, Nógrádi professzor két megállapítást tesz. Az első, hogy a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben bizonytalan, a második pedig, hogy a politikai gyakorlat megelőzi a politikai elméletet.

Vajon meddig marad tehát, visszaáll-e, marad-e kétpólusú a világ?

A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, ez ellen intéz tehát Putyin Oroszországa jelenleg kihívást, és nem feledkezhetünk el a folyamatosan erősödő (és gazdaságilag globálisan terjeszkedő és flottáját erősen fejlesztő) Kínáról sem, (Paul Lacourbe tavalyi TEDxDanubia előadását ajánlom itt figyelmetekbe).

Először Amerikát veszi górcső alá: az USA teret veszít. Hírszerzése jó, (az öt hatalom Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, és az USA) gyakorlatilag eddig is lehallgatott mindenkit, ezután is le fog, de erejét már csak egy térségre koncentrálja és ez a térség nem az USA, sem a Közel-Kelet, sem a Krím vagy a Kaukázus, (amely utóbbiak immár egyértelműen mind Oroszország érdekszférájának minősülnek), hanem a Csendes-óceán. Kína várhatóan 2027-re bruttó GDP-ben számítva lehagyja majd Amerikát, amely addig is mindent meg fog tenni azért, hogy Kínát feltartóztassa, hátráltassa. Amerika célja itt egy Kína ellen irányuló stratégiai szövetség összekovácsolása a térségben Japán vezetésével, ami azonban elbukik majd a térség többi államának ellenállásán, ugyanis Japán korábbi gyarmatosítási törekvései miatt Dél-Kelet Ázsia többi állama nem fogadja el Japán vezető szerepét. Az EU és Amerika között ellentétek vannak Oroszország miatt. Amerika szerint az EU nem számít globális tényezőnek, ahogy az elmúlt évtizedekben sem számított, (még a Délszláv válságot sem tudta kezelni,) a jövőben sem számít majd annak. Nógrádi határozottan állítja, hogy az USA szerint Európa de facto vezetője egyértelműen a két világháborúban is legyőzött Németország. Az a Németország, amely a legtöbbet Oroszországban befektető államként emiatt az USÁ-val is és az EU politikai (elsősorban Oroszországgal szembeni) ambícióival is részben szemben áll. Kína globális hatalommá fog válni. Ehhez még néhány év békére van szüksége. Míg Putyin az elnök, várhatóan nem fogja vitatni szárazföldi határait, de egy Jelcini típusú elnök eljövetele esetén erre lehet számítani. Kína kitörni készül a Csendes-óceán felé. Oroszországban Putyin az 1991 óta tartó hanyatlást kívánja megállítani és a nagyhatalmi státuszt megőrizni, erősíteni, második elnökségét 70% körüli népszerűséggel kezdte, mely a gazdasági válság miatt 40% körüli értékre esett, majd most a krími válság és annektálás során ismét 70%-os magasságba emelkedett.

Összefoglalásként Nógrádi György elmondta, hogy Amerika, Oroszország és Kína (stratégiai és gazdasági) összecsapásainak folytatódására lehet számítani, és az EU-ra nem vár főszerep, továbbá, hogy ahogyan 1945 óta sem telt el egyetlen nap sem harc nélkül, erre a közeljövőben sem lehet számítani. Fergeteges lendületű, a humort nem nélkülöző, de végső soron sötét képet festő előadást kaptunk.

0 Tovább

Laurie Garrett – író, újságíró: Az evolúció urai

Laurie Garrett író és újságíró, az egészségügy és a biotechnológia nagyhatalmi vonatkozásait vizsgálja.

Charles Darwint nevezi hősének, mert ő volt az első, aki meglátta az összefüggést, amit előtte senki sem értett meg: az evolúciót. Az evolúciós fejlődés csodálatos, amíg természetes keretek között marad. Csakhogy az emberi faj, mint oly sok mindent, a fajok fejlődésének irányítását is szeretné a maga kezébe venni.

Ez ma már nemcsak azt jelenti, hogy a már élő organizmusok sorsáról dönthetünk, tenyésztéssel vagy pusztítással: amióta hozzáférésünk van a DNS-hez, azóta a legelemibb szintről tudjuk megváltoztatni az élőlényeket. Ez a lehetőség gyökeresen megváltoztatta azt, ahogyan a világot szemléljük. Módunkban áll a meglévő fajok biológiai módosítása – olyan tulajdonságokkal ruházhatjuk fel őket, amivel a természet sohasem tette volna -, visszahozhatunk mára már kihalt állatokat a múltból, sőt, akár egészen új fajok megalkotására is képesek vagyunk.

Ám még mielőtt istennek képzelnénk magunkat, meg kell látnunk a korlátokat és a veszélyeket, amiket ez a technológia rejt. Olyan életformákat alkotni, ami korábban még nem létezett, mivel a természet nem hívta életre, ma már nemcsak létező lehetőség, hanem indusztrializált folyamat, melynek legnagyobb veszélye az, hogy legtöbbször a tudtunk nélkül történik, ezért nem kontrollálható. Ráadásul nemcsak új egysejtűeket, antibiotikumokat tudunk alkotni, melyeket az orvoslásban hasznosíthatunk, hanem vírusokat fejleszthetünk tovább, sőt, egy új DNS-elemet is megalkottunk. Hol van a határ, amikortól a kísérletezés átlép veszélyforrássá?

Laurie Garrett szerint a megoldás az átláthatóság: minden egyes tényt nyilvánosságra kellene hozni, az élet manipulációjával kapcsolatban, vállalni érte a felelősséget, és megosztani másokkal a hasznát és a kockázatait is. 

0 Tovább

Forgács Gábor – elméleti fizikus, biotechnológus: Készen állunk egy új nyomtatott világra?

Az egészségügyben ma azt vehetjük észre, hogy folyamatosan fejlődnek a gyógyszerek, elsősorban azért, mert hatalmas összegeket költenek rá.

Az egészségügyi fejlesztések legnagyobb részét az újabb és újabb gyógyszerek fejlesztése teszi ki. Hatalmas összegeket költenek el erre a területre világszerte, mégis azt látjuk, hogy számos gyógyászati anyag nem juthat el az embereken történő alkalmazásig. Ennek oka az, hogy minden szert először állatokon tesztelnek, s csak utána juthatnak el az emberekhez. Az orvostechnikai drogok 20-50%-a nem ér el erre a szintre. Mi lenne akkor, ha nem állatokon kellene tesztelnünk, hanem mesterségesen létrehozott emberi szöveteken?

Forgács Gábor neve a 3D-sejtnyomtatás kapcsán vált ismertté. Az általa fejlesztett ún. bioprinter már létezik, és képes mesterségesen létrehozni élő szervezetekből vett sejtekből egészen komplex szöveteket. Mivel a szerveink nagy része kisebb, egyszerűbb egységekből épül fel, ezért a bioprinter segítségével már ereket, csontokat, és bőrszövetet is létre tudunk hozni. Mindezt tudva egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy napon az állatkísérletek is kiválhatóak lesznek ezzel az eljárással.

De egyáltalán nem kell itt megállnunk. Mire lehetne még használni a 3 dimenziós, mesterségesen létrehozott élő struktúrákat? Mi lenne, ha az állatok megölése nélkül jutatnánk bőrhöz és húshoz?

A legtöbben nem gondolunk bele, hogy akár egyetlen hamburgerhús létrehozásához is hatalmas erőforrások felhasználására van szükség, míg az az újszülött borjútól az asztalig kerül. Ma 7 milliárd ember hússzükségletét 60 milliárd fogyasztásra szánt állat látja el. Ezt az elképesztően nagy befektetést kiválthatnánk, ha mesterségesen, sejtekből növesztett húst ennénk. Ez az elképzelés ma még sci-finek tűnik, viszont a bőr előállítása egyáltalán nem ennyire elrugaszkodott, mi több, létező technika: Biopsziával sejtmintát vesz a megfelelő állati sejtekből, melyeket utána növesztőcellákban, lapokban növeszt fel. Több rétegnyi ilyen növesztett bőr összeillesztésével érik el a valódi bőrrel megegyező a minőséget.  A leírt folyamat tiszta, gyári, az elejétől a végéig kontrollált formában is megvalósítható.

A technológia eredménye egy olyan bőrhártya, ami tökéletesen megfelel az igényeinknek, sőt, a hagyományos bőrnél előnyösebb tulajdonságokkal is rendelkezik: rendkívül ellenálló, és puha, mint a selyem. Egy teljesen homogén anyag, melynek teljes egésze hasznosítható, mivel akármilyen formára alakítható, és mert nincsenek hibás vagy rosszabbul felhasználható részek, melyek az állat anatómiájából fakadnának. Nincs rajta sem szőr, sem hús, így rengeteg káros anyag használata kiküszöbölhető, amelyek az ipari bőr kezeléséhez még szükségesek lennének.

A sejt forrása lehet akármilyen állatfaj, amit csak el tudunk képzelni, mi több, egyetlen állatból elképesztően sok mesterségesen nevelt bőranyagot hozhatunk létre.

A biofabrication tehát több, mint a természetes módszerek mesterséges másolata. Egy egészen más szemléletű, etikusabb, humánusabb módszer, mint amilyet a vadászó életmódot folytató embernek használnia kellett. 

1 Tovább

Bobby Sager – filantróp felfedező: Légy önző! Segíts valakinek!

14 évvel ezelőtt, Bobby Sager felhagyott addig végzett munkáival, és a készségeit továbbra is használva új irányba indult. Változást akart hozni az emberek életébe. 2000-ben feleségével és gyerekeivel megalapították a „Sager Family Traveling Foundation & Roadshow”-t (Sager Család Utazó Alapítvány és Roadshow), amely nem segélyekkel és adományokkal segíti a rászorulókat, hanem üzleti szemlélettel és felelősséggel életképes változásokhoz segíti azokat, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

Halászni tanítsd meg a rászorulót, ne halat adj neki!”

Nem azért, mert bűnösnek érezte magát a felhalmozott vagyon miatt, egyszerűen ez egy belső késztetés volt, úgy döntött, hogy teljes életet akar élni.

Közösségekben kezdett élni a családjával együtt, a földhöz és a valós léthez közel akartak élni. Ezért utazni kezdtek, táborokban élni, többek között Nepálban, Afganisztánban, Ruandában, Pakisztánban. Utóbbi helyen hárommillió ember vált hajléktalanná egy földrengés után. Rengeteg sátor egymás mellett, ahol ezek az emberek élnek a katasztrófa után, ők is beköltöztek melléjük, hogy testközelből éljék meg ezen közösségek mindennapjaikat. 

Meséli, mennyire fontos felismerés, hogyha az emberek szemébe nézünk, akiknek segíteni akarunk, akkor hagyjuk, hogy megértsék azt, hogy elfogadással vagyunk aziránt, ahogy élnek, ahol ők vannak. Ekkor apró gesztusokban bár, de megváltoznak irányunkban. 

Bobby Sager nem gondolja azt, hogy ezeknek az embereknek, vagy azoknak a gyerekeknek, akik akár 7 évesen a háborúban már túl vannak három ember megölésén el kéne, vagy el lehetne mondani hogyan éljenek. Ehelyett eszközöket kell és lehet adni a kezükbe, amivel megváltoztathatják saját sorsukat. 

Ő tovább lép a bevezetőben elhangzott mondáson. Nem csak halászni tanítja meg az embereket, nem csak horgászbotot ad ehhez, hanem további eszközöket, lehetőségeket mutat meg, amellyel nem egy halat tudnak kifogni, hanem többet. Így képesek lesznek felesleget képezni, amit el tudnak adni és a bevételből egy kicsivel jobb életet élni, mintha csak tengődnének és egyik napról a másikra a napi szükségletet is alig tudnák előteremteni. 

Arra buzdít minket, a közönség tagjait, hogy találjon mindenki a saját életében, saját környezetében olyan embereket, csoportokat, közösségeket, ahol hasonlóképpen cselekedhet. Ahol változáshoz segítheti a tagokat. 

Hogy üzenetének még kézzel foghatóbban adjon hangot elnyűhetetlen focilabdákat dob a közönség felé. Akihez megérkezik azok a labdával együtt azt a feladatot is megkapták, hogy cselekedjenek, segítő változást idézzenek elő mások életében!

A sárga labdák üzenete: HOPE IS A GAME CHANGER


 

0 Tovább

Süveg Márk Saiid feat. Nyáry Krisztián: A vers halott, de jól érzi magát

Ha hinnék benne, hogy vissza lehet adni a slam poetry élményét egy prózai blogposztban, megkísérelném. Amíg a videofelvétel elérhetővé lesz, a kedves olvasónak el kell hinnie nekem, hogy Saiid nyitó és záró verse egyaránt briliáns volt. Humor, irónia, nyelvi lelemény, társadalomkritika, egyszóval minden, ami egy hard core versélményhez kell.

A két vers között pedig előadásában Nyáry Krisztián értekezett a címben foglaltakról.

Tőle megtudtuk, hogy a 3-10 évesek korosztálya nagyon jól ellátott kiváló minőségű versekkel: Kányádi, Weöres Sándor, Kaláka, - sorolja a címszavakat.

De a 30 körüliek-alattiak is találkoznak jó versekkel, az irodalomtörténész Nyáry Krisztián szerint Lovassy András a Kispál és a Borzból vagy Kiss Tibi a Quimbyből jelentős költői az ezredfordulónak. (Még ha ez ellen a címke ellen bárkinek tiltakozni is támad kedve, akkor is.) És akkor még ott a slam poetry is, amely rock koncertekét megközelítő méretű közönséget vonz.

Nyáry Krisztián szerint tíz és tizennyolc éves kor között dől el, hogy valaki versfogyasztó lesz-e, és zet nagyban meghatározzák a személyes élmények, amelyeket – hol máshol, - az iskolában szerzünk. Az iskolai oktatásról sommásan annyit jegyez meg: kronologikus oktatás helyett kortárs szövegekkel kellene ismerkedni, a mindenkiben jelen lévő versírási ösztönt pedig (nem elfojtani,) ösztönözni kellene. Az oktatók digitális elemeket vihetnének az oktatásba, hogy elősegítsék a versekkel való találkozást. (Példaként Petőfi Sándor Facebook profilját említette.)

Saiid második verse következik, melyben elhangzik a sor: „Egy gondolat bánt engemet, agyban barmok közt halni meg.” Azonnal klasszikus. A legvégén interaktív versmondásba vonja be közönségét. Slam poetry rulez.

0 Tovább

Antal Miklós – ökológiai közgazdász: B terv – Van-e alternatívája a gazdasági növekedésnek?

Antal Miklós a Barcelonai Autonóm Egyetem posztdoktori ösztöndíjas kutatója.  Ő az a kutató, aki nem csak elméletben éli meg a fenntarthatóságot, hanem mindennapjaiba is beépíti azt: mostani telefonja 10 éve volt menő, ezen felül nem utazik repülővel (ami a nemzetközi munka kapcsán jelent némi kihívást), és igyekszik a környezetében lévő embereknek a „zöld” életforma érdekes és élvezetes oldalait megmutatni.

Az út, amit a világ jelenleg is követ: a gazdasági növekedés. Ez a GDP ösvény, melyen néhány száz évvel ezelőtt elindult az emberiség. Abban az időben ahelyett, hogy az emberek továbbra is maguknak termeltek volna, keresni kezdtek. Eszközöket kezdtek fejleszteni, ipari üzemeket hoztak létre, hogy ott állítsák elő, amire szükségük volt. Mindez oda vezetett, hogy mára a saját igényeiket nem tudják ellátni az emberek.

Nagyobb gazdaság – több pénz, a globális gazdaság növekedésfüggővé tette a világot. Azzal viszont hogyan lehetne gazdaságot működtetni növekedés nélkül, nem foglalkozunk.

Az őrült növekedés mellett a stabilitás egyre inkább nincs jelen, egyre inkább rájövünk, hogy a végtelen növekedés egy véges bolygón, véges ökoszisztémában nem lehetséges.

Számos környezetvédelmi probléma hatványozottan jelentkezik a növekvő gazdaságban. A termőföld, földhasználat évről-évre nő, ami a természetes ökoszisztémák kárára van.

Egyértelmű, hogy változtatni kell, új, alternatív utakat kell keresni. A jövőbeni gazdasági növekedés zöldebb kell legyen, a zöld technológiákat kell előnyben részesíteni.

A világ népességének több mint fele olyan országokban él, ahol egyre több és több alapanyagra, élelmiszerre, technológiákra van szükség, ez óriási ökológiai probléma.

De vajon egyedüli és egyetlen megoldás-e a „zöld út”?

Nem! Ezzel együtt csökkenteni kell a gazdasági nyomást, és a túlzó fogyasztói igényeket is.

0 Tovább

Boggie énekes

Csemer Boglárka klipjében az énekesnő a szemünk láttára alakul át abból az átlagos és őszinte külsejű lányból, akit eleinte láthatunk egy igazi címlaplánnyá. Ezt a videót óriási népszerűség övezte, magyar és francia nyelven is számtalanszor nézték meg világszerte.

https://www.youtube.com/watch?v=sZwmo_2DOz0

Mitől lett ekkora siker ez a klip? Boggie válasza az őszinteség: azért, mert ez az ő problémája, amit az emberek elé akart tárni. A gond forrása az, hogy a mai zenei élet hamis képet állít fel. Feleljünk meg az elvárásoknak, vagy maradjunk meg azok, akik valójában vagyunk?

Amikor ez a klip megjelent, félt, hogy nem fogja érdekelni a közönségét, hiszen a videó nagyon leegyszerűsítve nem más, mint hogy három és fél percen keresztül nézünk egy arcot. De mint kiderült, az emberek számára sokkal többet jelentett ennél. Ő maga is meglepődött, hogy milyen sokan értették meg és élték meg ugyanazt, amit ő.

Boggie nagy hatást vált ki az emberekből, nemcsak azért, mert gyönyörű hangja van, hanem azért is, mert olyan dalokat szerez, amiket személyesen megél, és olyan problémákról énekel, amik igazak.  Szeretne hatni az emberekre, és ha ezekkel a dalokkal akár egyetlen ember életében is változást indíthat meg, akkor boldog és úgy érzi, hogy hasznos lehetett.

A zene ereje az igazságban rejlik. Hogy ezt bebizonyítsa, a beszélgetés végén arra kér, hogy csukjuk be a szemünket, míg ő elképesztő átéléssel egy újabb dalt énekel el. Még ha nem is értjük a francia dalszöveget, még akkor is érezzük, amit ez a végtelenül szerény mégis csodálatos lány énekel nekünk.

0 Tovább

Nemes Orsolya: Mit kezdjünk a fiatalokkal?

Tanácsadóként és trénerként egy nagy cégnél a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mennyire erőteljesen létezik a generációs különbség. A munkáltató cég marketing stratégiáját vállalták el kolleganőjével,  alaposan kidolgozták, felvázolták a lehetőségeket, ám a tapsvihar elmaradt.

Közösségi oldalak használata,  arculatfrissítés, gerilla videók…..ezek a szavak idegenül hangzottak a cégnél, nem értették mire jók ezek a modern eszközök, így a stratégia bekerült a fiókba

Később egy külsős marketinges cég gyakorlatilag ugyanezt a stratégiát dolgozta ki, és tette le az asztalra, a különbség annyi volt, hogy azok az emberek az idősebb korosztályt képviselték. Itt merült fel az előadóban először, hogy igenis létezik a generációs különbség. 

„ Az 1920 és 1930 között születettek a Veteránok, az úgynevezett Baby boom korszak az 1946 és 1964 között született embereké, míg az X generációhoz az 1965 és 1980 között születettek tartoznak. Az Y generáció az 1980 és 1995 között született embereké, a Z nemzedék pedig 1996-tól napjainkig tart.” forrás: Wikipedia

Orsolya saját példáján okulva kezdett foglalkozni ezzel a jelenséggel, és főképp azzal, hogyan lehet javítani ezen a helyzeten, hogyan lehet jó irányba fordítani a különbözőséget. Hovatovább jól használni a generációk tapasztalatát, lendületét, újítási aktivitását. 

Kutatásainak eredménye, amelyet publikált „globális bestsellerré” vált.

Fontos tapasztalás a generációk közötti lényeges különbözőségek felismerése:

-          különböző eszközöket ismerünk

-          különböző idősíkokon nőttünk fel

-          különböző ingerek, élmények értek az elmúlt évek során       

Mindez azonban nem számít, a jelen a fontos, itt, a jelenben kell együttműködni, itt, a jelenben kell felnevelni a gyerekeket, itt kell együtt dolgozni cégeknél, itt kell közösen alkotni, dolgozni.

Minden generációnak a saját értékeit kell beleadni ezekbe a közös feladatokba, ki kell használni az adottságait a különbözőségeknek. Felismerve és áthidalva a generációs különbségeket óriási energia potenciál, legyünk nyitottak a többi generáció iránt!

http://www.slideshare.net/lific/generation-y-15763073

0 Tovább

Tenger és föld határán

A globális felmelegedés hatására a világtengerek szintje emelkedni fog. A mértékekről vitatkoznak, de a ténnyel mindenki egyetért.

A tengerszint emelkedés a föld számos rendkívül sűrűn lakott területét veszélyezteti.

Hogyan óvjuk meg a szárazföldet a tengerektől?

A világ népességének 8%-a él folyódeltákban, ahol jól megfigyelhető, ahogy a folyó hordalékokból partot építő hatása és a tenger eróziós hatása egymásnak feszülnek. Ismert tény, hogy a mangrove fák olyan összefüggő élőhelyet alkotnak a tengerpartokon, amely nemcsak a szárazföldet építi, hanem más fajok számára is élőhelyül szolgál. Az utóbbi években 25%-kal csökkent a tengerpartokon mangrove erdők kiterjedése.

A Baróthy Anna és társai által alapított budapesti a Szövetség 39 alkotócsoport Balázs Gergely segítségével erre a komplex problémára adott választ a francia  Jacques Rougerie Alapítvány innovációs építészeti pályázatán és hozta el 529 pályamű közül a fődíjat 2013-ban.

A CALTROPe egy moduláris rendszer, melynek lényege, hogy tenger és szárazföld találkozásán mangrove erdők telepítését támogató betonmodulokat telepítenek, melyekbe a fákat ültetik. Idővel a kialakuló erdő a természeten kialakulthoz hasonló módon egyszerre szolgál élőhelyül és óvja meg a szárazföldet a tengertől, biztos határt alkotva a part és a tenger között.

0 Tovább

Taghi Amirani – filmrendező: 10.000 kérdés, egy bizonyosság

Kelet és Nyugat, tudomány vagy film, művészetek és a szív összefüggéseiről, egymásra utaltságáról mesél az előadó. Azt mondja az agya brit, a szíve azonban iráni, ezen nem tud változtatni, és felcserélni sem tudja őket.

Taghi Amirani a 70-es években szerelmes lett a moziba, miközben Iránban, az otthonában, a családjában súlyos szavakat hallott politikai résztvevőkről, aktivistákról. Még a tanárai is azok voltak, ő mégsem akart aktivista lenni. 1975-ben Angliába került, ahol új iskola, új helyzet várta. Változatlanul érdekelte a matematika és fizika, de jobban lekötötte az, hogy dokumentumfilmekből ismerjen meg számos tudóst, professzort, akik hatással voltak rá.

A párhuzam, hogy mi is érdekli jobban: a tudományok, vagy a filmezés sokáig elkísérte, és bár fizikus diplomát szerzett, mégis a filmet választotta. Woody Allen iskolájába kezdett járni, ő volt a tanára, példaképe az élet minden területén, igen a szerelem területén is. Mechanics of love című filmjét a brit tv-ben is bemutatták :)

Nem tervezte el előre, mégis számtalan filmet készített: – Vegetable plots címen közösségi kertekről, dokumentumfilmet egy fekete lyukban tett képzeletbeli utazásának lehetőségéről. Nem tervez, nem kutat előre, hanem a folyamatban megtalálja azt, ami végül érdekessé válik az adott filmben. Bár van egy struktúra a fejében előre, de hagyja történni a dolgokat, megnyilvánulni a szereplőket, és annak örül, amikor az érzelmi ív létrejön egy adott alkotásban. Amikor a kamera, a fények, az emberek, a hangok a helyükön vannak és egy pillanatra, spontán módon létrejön a csoda.

A bizonytalanságban, vagy épp a „sehol országában” élni előhozza a kreativitást, ez az emberi lét mozgatórugója, nem kell megijedni ettől.

Jó gondolattal zárja izgalmas mondandóját, azt mondja: kezdj 10.000 kérdéssel egy projektet, és az a jó, ha végére egyetlen kérdés marad, a többi bizonytalanság. Szerinte a tökéletesség unalmas, éljünk bátran a bizonytalanságban, ha egy filmet meg akarunk nézni, ne olvassunk róla előre. Ha új helyre utazunk, ne kutassunk előre arról az országról, vagy városról.   

Üzenete: Éld az életedet úgy, ahogy jön, ahogy kell, ne kutass előre – se a randid előtt, se a munkád előtt, semmilyen találkozás előtt, hanem éld át az emberi pillanatokat!

0 Tovább

Kutor László - Informatika-történeti tárgyak gyűjtője

Kutor László mesterséges intelligencia és mobilinformatika tanár, akinek egy nagyon különleges hobbija van. Évtizedek során az információtechnológia legkülönbözőbb eszközeit halmozta fel. Saját magát olyan gyűjtőként definiálja, aki bár külső szemlélők előtt mániákusnak tűnhet, mégis tökéletesen tisztában van munkája értelmével.

Mégis, miért gyűjtünk olyan használati tárgyakat, amik elavultságuk miatt már nem is használhatóak?

Egyfelől ezek a tárgyak gyönyörűek – sorba rendezve, egymás mellé állítva széppé, vonzóvá tehetők, akár a fiatal szemlélők számára is. Kiállítássá formált körző-, csillagóra- és mechanikus számológép-gyűjteményének fotóit szemlélve ezzel egyet is érthetünk: Minden darabnak egyedi formavilága van, melyek egymás mellett öregségük ellenére is szépek.

A másik ok, hogy a tárgyak magukban őrzik a tudást. „Egy kép felér ezer szóval, egy tárgy vajon hány képpel ér fel?” A kreativitás az ismert mintákra támaszkodik, melyek még felfedezhetők a régi eszközökön, melyeknél a működés elve még sokszor szabad szemmel is látható. A mai high tech informatika eszközei már túl kicsik és bonyolultak ehhez.

A harmadik ok, amiért érdemes felhalmozni a múlt relikviákat, hogy a tárgyak megőrzésével tiszteletet tehetünk a régi idők nagymesterei előtt. Mintha az eszközeiken keresztül velük fognánk kezet, a régi tárgyak fogódzót nyújthatnak a régi idők embereihez. Kutor Lászlót nemcsak a kézzel fogható objektum érdekli, hanem a mögötte rejlő történetek is. Nagy és neves kutatók szimbolikus tárgyai vannak a birtokában, melyekhez az anekdotákat is ismeri, és meg is osztja az érdeklődőkkel.

Az ő üzenete: Érdemes gyűjteni a tárgyakat, de nemcsak saját csodálatra, hanem úgy, hogy minél többen láthassák és megérthessék a múlttal való kapcsolat jelentőségét.

A szünetben az egyik előadó Bobby Sager meglátogatta a gyűjtőt:

0 Tovább

Somlyó Tamás és Lányi Ádám: Feel Flux

A Budapest Műszaki Egyetem két hallgatója úgy döntött, hogy az emberek mindennapjaiba szeretné eljuttatni a „csodát”, de nem bűvész trükkökre, hanem egy fizikai jelenségre alapozva.

Az általuk megalkotott játék, a Feel Flux egy egyszerű réz vagy alumíniumcső, egy apró henger, egyedi bőrborítással, és egy erősen mágneses golyó. A trükk egyszerű: amikor a golyót megpróbáljuk átejteni a jóval nagyobb átmérőjű hengeren, az sokkal lassabban esik át, mint várnánk. A magyarázat a Lenz-törvény, mely szerint az erős fékezőerőt a mágnes által gerjesztett elektromágneses tér hozza létre. Az elv tehát jól megmagyarázható elveken alapul, mégis szembemegy a mindennapi tapasztalatainkkal.

Bár az is fantasztikus, hogy valóság egy eddig ismeretlen szegletét sikerült kézzel foghatóvá tenniük, a fiúkat mégis leginkább az inspirálta, hogy látták az emberek arcán a meglepetést és az örömet. Ugyanakkor nem szerették volna, ha játékuk csupán egyetlen pillanatig legyen érdekes. Kezdettől fogva az volt a vágyuk, hogy egy új, eddig még nem látott ügyességi játékot fejlesszenek. Egy rövid videóval mutatják be, hogy mire képesek ezzel a zsebméretű erőtérrel.

0 Tovább

Bujdosó Attila - Másolható, együttműködési formák

Egyre több kreatív, innovatív rendezvény, együttműködés jön létre, melyek hátterében újfajta motivációk állnak. Ez a látásmód segíti azokat az embereket, közösségeket, melyek a korábbiaktól eltérő módon szeretnének együttmüködő, fenntartható programokat megvalósítani, azok részesei lenni. 

Bujdosó Attila építész -  kávé-, nagyváros- és internetfüggő - folyamatosan tervez, szervez, nem kizárólag épületeket, hanem új technológiákra épülő rendezvényeket, kultúrális közösségeket, melyek új utakat, irányt mutatnak más közösségeknek is. Ezek a másolható, együttműködési formák egyre több helyen, egyre több alkalommal hívhatók életre mondhatni az élet bármely területén.

Egyik legismertebb ilyen rendezvény pl. a Restaurant Day, amikor bárki, aki kedvet érez egy napra nyithat éttermet otthonában, egy parkban, vagy egy közösségi térben. 

Bujdosó Attila nevéhez fűzödik a Kitchen Budapest - KIBU számtalan projektje, a Subjective Atlas of Hungary – Magyarország szubjektív atlasza, valamint egy izgalmasanfelépített, a TED modellhez hasonló rendezvény: a PechaKucha Night Budapest. Ez egy estébe nyúló előadás-sorozat, ahol tervezők, designerek, művészek mutatkoznak meg az ún. 20x20-as szabály mentén: 20 dia, vagy 20 fotó, amelyek egyenként 20 másodpercig jelennek meg az előadás időtartamában. Ez a szabály pörgős, elsősorban képi hatásokra épülő programot hoz létre. 

Az előadóról bővebben:

http://epiteszforum.hu/bujdoso-attila


0 Tovább

Horváth Ágnes - Te is zombi vagy?

Elég sok kéz lendül a magasba, amikor Horváth Ágnes alvástréner felteszi a kérdést a közönségnek: ki az, aki a reggeli ébresztő hallatán még javában aludna?

Ezek szerint ennyi ember szenved álmatlanságban? Miért van ez, milyen okai vannak ennek a jelenségnek, erről mesél előadásában.

Belső biológiai óránk a mesterséges időeltolódás miatt erősen felborult. Túl sok inger ér, túl sok információ, esetenként stressz, amit nem mindig képes a szervezet feldolgozni és a jóleső fáradtság érzetekor elaludni. Ezek miatt későn álmosodunk el, viszont reggel még javában aludnánk, amikor indulni kell dolgozni.

Nem olyan nehéz átgondolni azokat a dolgokat, amelyek ébren tartanak: – mesterséges világítás, TV, internet, közösségi média, okos telefonok és mindenféle hasznosnak vélt kütyü. No és egy esetleges rossz főnökről se feledkezzünk meg – már akinek éppen ezzel is meg kell birkózni a hétköznapokban.

Jó, ha tudjuk a fáradtság állapota megegyezik azzal a fizikai állapottal, amikor az ember éhgyomorra megiszik egy korsó sört. Tartogassuk ezt inkább egy természetben, kirándulással töltött nap végére. Hagyjunk fel azzal a szokással, hogy elalvás előtt még javában az internetet böngésszük, 1 órával alvás előtt kapcsoljuk ki a technikai kütyüket, minden olyan mesterséges, befolyásoló fényforrást, amire akkor már nincs szükségünk. 

Pihentető alvást mindenkinek!

www.alvasguru.hu

0 Tovább

TEDxDanubia 2014

Mi már az Urániában, épp a bloggertalálkozót tartunk. Holnap -szokásunkhoz híven- itt folyamatosan frissítve olvashatjátok az elhangzott előadások összefoglalóit, benyomásait.

Nagyon izgalmas s sokszínű napnak nézünk elébe ismét :)

0 Tovább

Brian David Johnson – Változtasd meg a jövőt!

Így a nap végén, mintegy összefoglalásként a múlt és a jövő kapcsolódásáról szól a záró előadás.

Brian David Johnson egy történetet mesél, mely arról szól hogyan tanult meg változtatni jövőkutatóként.

Társa egy robot, akinek a neve Arthur. Brian nevet saját magán, mikor elmondja, hogy igen, ő tényleg egy „kocka”. Gyerekkorától lelkesítette a science fiction és különösen a robotok élete, és akkor még filmbeli sorsuk. Azóta már az Intel Corporation jövőkutatójaként a feladata egy működőképes vízió felállítása a számítástechnikáról 2020-ban. De a mai napig épít a science fiction-ra, mely szerinte egy olyan képzeletbeli világ, ami bármikor életre kelthető.

Érdekes pontnál járunk az emberiség történetében. A tudomány és a technika jelenlegi fejlettsége eljutott oda, hogy bárminek, amit kigondolunk, vagy szeretnénk megvalósítani szinte már csak az elképzelésünk szab határt.

De fel is teszi azt a fontos kérdést számunkra: milyen jövőben szeretnénk élni, és milyen jövőt szeretnénk elkerülni.  Aktív résztvevőként legyünk részesei annak a jövőnek, ami fontos számunkra. Otthonról, a kényelmes fotelból nem lehet alakítani a jövőt. Ahogy megváltoztatjuk a jövőt, úgy megváltoztatjuk azt a történetet, amiről az emberek beszélnek. A minden mindennel összefügg elmélet mentén fontos beszélgetni arról, hogy miben hiszünk, fontos megosztani egymással gondolatainkat, beszéljünk arról, hogyan szeretnénk később, a jövőben.

A saját véleményemet hozzátéve: határok nélküli jövőben, amelyben nem korlátoznak minket sem egyéni, saját korlátaink, nem korlátoznak a múlt korlátai, nem korlátoznak társadalmi elvárások.

Márton Anikó

0 Tovább

Bodnár Attila - Víz alkímia

A víz a születésünktől fogva megkerülhetetlenül része az életünknek, a mindennapjainknak. De amíg belőlünk, emberekből napról napra egyre több van - és egyre többen élünk hiperurbanizált környezetben -, addig vízből egyre kevesebb áll a rendelkezésünkre. Ez pedig szorongató dilemma, hiszen az élethez szükségünk van vízre. Nem tudjuk megkerülni - elég csak belegondolni, naponta hányszor nyitjuk ki a csapot, hogy kezet mossunk, igyunk egy pohárral, vagy éppen leöblítsük a WC-t. De honnan vegyünk vizet az egyre növekvő szükségleteinkhez? Mivel a források végesek, az egyetlen, hosszú távon is fenntartható megoldás a víztisztítás.

De hogyan oldható meg mindez a túlurbanizált környezetben - hiszen egyre kevesebb az olyan hely a Földön, amit még nem foglaltunk el. Erre kínál megoldást a rendszer, amiről Bodnár Attila beszélt. Be kell vinni a víztisztítókat a városba, a mindennapi életünk részévé kell tenni ezeket az egyelőre még mindig inkább ipari létesítményekként kezelt épületeket. Jó, de mindezt hogyan?

A válasz látszólag egyszerű: a természet, a technológia és az építészet kombinációjával. Olyan organikus üvegházak kialakításával, amelyek a felszínen tökéletesen illeszkednek a nagyvárosi környezetbe - esztétikusak, a nagyközönség számára akár a rekreációra is alkalmas botanikus kertekként funkcionálnak -, a mélyben ellátják pedig a "klasszikus" víztisztító funkciókat. Olyan új mikro univerzumok teremthetők így a közvetlen környezetünkben, ahol akár több, mint 3000 organikus létforma - a lebontó baktériumoktól kezdve a különféle vegetációkon át egészen a magasabb rendű állati életformákig – élhet egymás mellett velünk együttműködve és minket kiszolgálva. Ezek az úgynevezett vízmegújító kertek, amelyek a világ számos pontján – és idehaza is - tökéletesen működnek. Nem beszélve arról, hogy az újszerűségük és az "emberarcúságuk" okán kifejezetten vonzóak és szerethetőek.

Felejtsük el a régi víztisztítók nem éppen kellemes imázsához kötődő szagot, koszt és az átlagember számára nehezen vagy egyáltalán nem befogadható látványt. Ha azt szeretnénk, hogy a víz, a tiszta víz minél tovább az életünk része legyen, engedjük be a városokba, a közvetlen környezetünkbe ezeket az új generációs megújuló botanikus kerteket.

Ördögh Bálint

0 Tovább

Margaret Heffernan - Szándékos vakság

Mit értünk szabadság alatt? Mire használjuk a szabadságunkat? Rajtunk áll!

Hétköznapi életünk személyes tapasztalásai visznek minket közel a különböző szabadságainkhoz! Ezek ui. megtaníthatják számunkra: ha szabadon kiállunk a számunkra fontos ügyekért, valószínűleg szemben találjuk magunkat másokkal. Ha véleményvezérekké válunk, akkor érvekkel szembesülünk majd, - használjuk ezeket arra, hogy a saját érvrendszerünket jobbá tegyük, a konfliktusokban meglátjuk a teremtőerőt. Jellemző valóság, pl. Európa-szerte, hogy a munkavállalók inkább nem tesznek fel kérdéseket. Megmaradnak a jóhiszemű hallgatás „bűvköré”-ben. Történjen ez Angliában, Németországban vagy Svájcban, így van ez. Ez tehát nem nemzet specifikus, hanem csak emberi választás.Pedig a hétköznapi emberektől lesz a világ különb.

A véleményvezérek sokszor éppen azok, akik a rendszert, az intézményt féltik a bukástól. Felismerik azt a határt, amikortól már nem tudnak megmaradni a hallgatásban. Tudják, hogy semmi sem fog változni, ha nem fogalmazzák meg a gondolataikat. Egy ügy az, ami megváltoztatja őket, és használni akarják a szabadságukat, hogy szóljanak. Jóhiszeműen megmaradhatunk tehát vakok, és hallgathatunk különböző, minket zavaró társadalmi témákban, mégis ha véleményvezérként bevállaljuk akár a konfliktust egy jobb valóság reményében, akkor hozzuk létre – hétköznapi emberként – a megkülönböztető többletet.

Pék Eszter

0 Tovább

Bolyki György - Miért énekel a B-közép?

A Bolyki-testvérek igazi gospell-kórussal egészültek ki a TEDxDanubiára. Volt koncert, énekóra, és az idősebb testvér, Bolyki György jóvoltából, anekdotafüzér is. A következő dolog ugyan nem hangzott el, de körülbelül így érzem magam, amikor össze kellene foglalnom a Bolyki-performanszot: a zenéről beszélni körülbelül olyan, mint az építészetről táncolni. A zene csodája magában a zenében van, ami mindenkié lehet, ha mást nem, az éneklés által. Legyen az vajdasági vállalat igazgató, operaáriákat ordító olasz sofőr, vagy ezúttal éppen a TEDxDanubia konferencia résztvevője.
imre loránd balázs
0 Tovább

Nermeen Shaikh - A szavak hatalma

Egy erős kérdéssel kezdi előadását: mi a demokrácia ígérete, amiért oly sokan és sokáig küzdöttek? Mi benne a vonzó? Hogy mindenki úgy éli, élheti az életét, ahogyan szeretné, és hogy a vezetők számon kérhetők.

Kertész Imrét említi, aki a demokrácia alternatíváinak kudarcáról (is) írt, majd Walter Benjamint, aki szerint nincs olyan dokumentuma a civilizációnak, amely ne lenne egyben a barbarizmus dokumentuma is. Ugyanakkor megtanuljuk elkendőzni a barbarizmust. Nyelvi, politikai, kulturális eszközeink vannak erre. Létezik egyfajta hurrá optimizmus, miszerint még sosem volt ilyen szép és jó az élet, ez a termelésen alapuló, fogyasztói társadalom kultúrája, mely túlharsogja az éhezők, menekültek és nyomornegyedben lakók csendjét. Jelenleg a föld lakosságának fele napi két eurónál kevesebből él, egymilliárdan élnek nyomornegyedekben és ez a szám rövid időn belül megduplázódik.

A független újságírók dolga, mondja, hogy hangot adjanak a csendre ítélteknek. Elmondják az ő történetüket, elmeséljék globális civilizációnk árnyoldalának történeteit.

Nemrégen volt a megtörténtéig valaha volt legnagyobb nemzetközi tiltakozás és tüntetéssorozat tíz éves évfordulója. Az Irak elleni invázió ellen világszerte tüntettek, mégis 2003. március 20-án megindult elindultak a csapatok. Rengeteg történet ismert a második iraki háborúból. És még több el nem mondott történetet van. Megdöbbentően magasra szökött a rákbetegek száma Irakban. Lassan több iraki veterán lesz öngyilkos odahaza Amerikában, mint ahányan harci cselekmények közben estek el. Öngyilkos merénylőkről szólván egy konferencián nyugati kultúrkörből származó tudós emberek véleménye az, hogy a muszlim emberek nem becsülik az emberi életet. A drónok korában? A távhadviselés korában? …

Dosztojevszkij szerint egy társadalom civilizáltságának mértéke a börtöneiről mérhető le. Mondhatnánk azt is, a mi társadalmaink civilizáltságát a nyomornegyedeink alapján ítélhetjük meg. Figyelnünk kell a csendekre, a kizárt, meg nem hallott hangokra. El kell mondani a katasztrófák és a barbarizmus történeteit is, és ezeket meg is kell ismerni; csak így tudjuk megítélni, hogy a mi civilizációnk felnő-e az ígérethez, amit hordoz.

Figyeljünk a csendekre!

0 Tovább

Koert van Mensvoort - A jövő természete – a természet jövője

Valóban zöld a természet? Mitől természetes egy természetes feliratú óvszer? Mitől környezetbarát egy zöldre festett Hummer terepjáró? Mensvoort hasonló találó kérdésekkel hívja fel a figyelmet a természet fogalmához való viszonyunk kuszaságára. Az emberiség kísérletei a természet megművelésére egy következő természet létrejöttét okozzák, ami épp olyan vad és kiszámíthatatlan, mint az előző. Gondoljunk csak a törvényszerűségeit áthágó gazdaságra, vagy az elszabadult számítógépes vírusokra. Ami biztos, és nagyon fontos, hogy a természetes és mesterséges dolgok egybeforrnak, a természet a kultúra felé, a kultúra természet felé tolódik el.
imre loránd balázs


0 Tovább

Sárvári György - Sématörés

Sárvári rövid inspirációja a londoni olimpia női vízilabda bronzmérkőzésének egy emlékezetes pillanatát elevenítette fel. Másodpercek voltak hátra a mérkőzésből, az ausztrálok vezettek eggyel, amikor az utolsó pillanatban Antal Dóra góljával a magyarok kiegyenlítettek, így újabb esélyt kaphattak a hosszabbításban. Már mindenki tudomásul vette a vereséget, és végül így is győztek az ausztrálok, de a példa így is üzenetértékű: érdemes a sémákból kitörni, és az utolsó pillanatig küzdeni, a teremtés mezejére lépni!
imre loránd balázs
0 Tovább

Aubrey de Grey - Sose halunk meg?

Aubrey de Grey gerontológus szerint az öregedés egy olyan folyamat, ami a születésünk előtt megindul, először ártalmatlan, de idővel átveszi a hatalmat az egészséges sejtek fölött.

A tudomány mai állása szerint közel járunk hozzá, hogy olyan gyógyszereink legyenek, amikkel ugyanúgy kontroll alatt tarthatjuk az öregedést, mint más fertőző betegségeket.

Az öregedéssel kapcsolatban az általános nézetek megkötik a gondolkodásunkat. Az öregedést elkerülhetetlennek gondoljuk. És megfordíthatatlannak. És különben is: mihez kezdünk a rengeteg emberrel, ha senki nem hal meg? Megfordíthatatlan? Aubrey de Grey egy évtizede arra jött rá, hogy megfordítani éppenséggel lehet, hogy előbb sikerülhet a folyamatot, mint megállítani. Ténylegesen megfordítani. Megfiatalítani az embereket.

Az öregedéssel járó károknak hét fő típusát tartjuk számon, melyekhez 1982 óta nem érkezett kiegészítés. Ezek az anyagcsere által folyamatosan előállított károk, melyek patológiás elváltozásokhoz és végső soron halálhoz vezetnek. Ezeket az anyagcsere által okozott károkat kell molekuláris szinten megjavítani. Az orvosbiológia és a gyógyszeripar mai tudása közel áll ehhez. Nem nélkülözhetőek ugyanakkor a további tanulmányok sem, például az emberi test halál utáni elbontásakor segédkező baktériumok működésének jobb megértése elvezethet a sejteken belüli aggregátumok (szemét) lebontását elősegítő gyógyszerek előállításához.

Aubrey de Grey szerint az első ember, aki ezer évig fog élni már köztünk jár, sőt, elképzelhető, hogy az ötvenes vagy a hatvanas éveit tapossa.

0 Tovább

TEDxDanubia Community Party

Ez is eljött végre :)

2012 sem maradhat TEDxDanubia esemény nélkül. Aki nem tud eljönni, azzal élőben a twitteren: @speakeasypros @tedxdanubia @tamasbanki @jottszembe @imrelb #tedxdanubia #tedx #ted, valamint a facebook oldalunkon tudunk virtuálisan osztozni az élményben.

A program itt elérhető: http://tedxdanubia.eventbrite.com

Ma este tehát ismét találkozunk, és mivel ennyire sokan jelentkeztetek - és még így is sajnos jópáran lemaradtatok - ne felejtsétek el, hogy az Akváriumban leszünk, így még 100 ember befér.

Nagyon vártuk már ezt a találkozást, nagyon számítunk rátok, kérlek gyertek időben, előkészítve a QR kódokat, hogy tényleg 6-kor kezdhessünk. Laptopokat és formális ruhákat otthonhagyni, jókedvet, nyitottságot elhozni!

0 Tovább

az esemény után...

Ez egy NAAAGY köszönő poszt lesz :)

Elsősorban a három bloggernek, akik itt tolmácsolták a tengap átélteket és elhangzottakat. János, Anikó és Zoli! Köszönjük! Tudjuk, hogy kimerítő nap volt és gyors tempó ...reméljük azért tudtátok élvezni is :)

 

Alpár Balázs és a Fugato Orchestra megtette a hatását: a szervezők megkönnyebbülve, a közönség feldobva, a bloggerek még némi utósimítva, a mikrobloggerek (Tata és Lóci) pedig még tovább lelkesedve folytatták az estét az Urániában. Némi állófogadás után apróbb beszélgető csoportok alakultak ki, majd az erkély úgy döntött, hogy Dobozban folytatódjon tovább az együttlét :)

0 Tovább

Élet, amelyet élni érdemes

Feldmár András pszichológus, pszichoterapeuta szakemberekkel, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogy hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, gyengéd, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni és visszatalálni a hétköznapok boldogságába. Útkereső figyelme kiterjed olyan alternatív és tradicionális módszerekre, amelyeket különféle kultúrák és vallások gyógyítói, papjai, sámánjai használtak és használnak ma is.

Feldmár András előadásában történeteket mesél, melyeknek fontos tanulsága, hogy a játékot, játékosságot, a gyermeki önfeledtséget megsérteni, elrontani nem szabad, mert örökre mély nyomot hagy a gyermeki lélekben. Ha szégyenbe esnek a gyerekek, akkor elvesztik a józanságra való képességüket. Ezért fontos, hogy senkit ne taszítsanak ilyen megalázó helyzetbe.

Arról mesél, hogy Kanadában az egyik páciense egy régi törzs tagja, akinek már az ősei is fafaragók voltak. - "A fia 5 éves, és egy totem oszlopot faragnak éppen. Amikor meglátogatom őket a gyerek éles szerszámmal faragta, vágta az oszlopot. Mikor megkérdeztem az apát, hogy nem fél-e, hogy a gyereke elvágja a kezét, akkor azt felelte: félek, de bízok benne. Bízok benne, hogy csak esetleg felsérti a kezét, ha pedig mégis baj történne közel van a kórház. Nem fosztotta meg a gyermeket a tapasztalástól, semmiképpen nem hozta zavarba, hogy nehogy rossz élményként élje meg és ezáltal örökre elforduljon attól a mesterségtől, amit apja, nagyapja, dédapja is űzött. "

0 Tovább

Jogo Bonito – a gyönyörű játék

Görgényi István a Corporational Teamwork-ről adott elő. A 2011 Bajnokok ligája döntőn, a Barcelona játékán keresztül mutatta be a sikeres corporational teamwork-öt.

Görgényi szerint az apró részleteken múlik a siker: a játékostársak mindig számos passzolási lehetőséget biztosítanak a labdát vezető társ számára, így amikor azt megtámadják, mindig van kinek passzolnia a labdát.

Az ellenfél, a Manchester United nem alkalmazza ezt a módszert, bár lenne kinek passzolni, a játékot siettetve türelmetlenül játszanak. A Manchester harmadannyit passzol, azt is csak 70%.os pontossággal a Barcelona 90% feletti pontossággal.

A sikeres csapat az ego korlátozásával, türelmes, pontos csapatjátékkal érik el az eredményt, Ilyen a Jogo Bonito, a gyönyörű játék. Tanuljuk meg ezt a fajta együttműködést, mint munkavállalók, vezetők, apák és gyermekek, autóvezetők egy forgalmas úton, mint emberi állatok.

0 Tovább

A játék a katalizátor

Az utolsó negyedben az egyik előadó nem tudott eljönni, helyette egy korábbi TED konferencia – Szófiában készült - felvételét láthatjuk.  Steve Keil: A játék a katalizátor:

http://www.ted.com/talks/lang/eng/steve_keil_a_manifesto_for_play_for_bulgaria_and_beyond.html

A téma teljes összhangban van a mai nap során elhangzott több gondolattal. Különösen a nap első  előadójának  – Dag Hinrichs –  szavai:  GO, JUMP, ENJOY –Menj, ugorj, élvezd! – csengenek újra a fülemben.

Mennyivel hatékonyabban tudunk tevékenykedni, vagy egyszerű hétköznapi teendőket ellátni, ha jókedvűen és élvezettel tesszük. Mennyivel egyszerűbb pl. a főzés, ha egy jópofa alkotó folyamatnak tekintjük, aminek a végén persze learathatjuk családunk, barátaink körében a finom falatokért kijáró babért J

De ugyanígy mennyivel könnyítjük meg saját dolgunkat, napjainkat, ha egyfajta  játékossággal közelítünk feléjük. Az agyunk játékra van programozva. Minél többet játszunk annál nagyobb az agyunk. Sivár és komor világ lenne játék - színház, labdarúgás, nevetés, táncolás nélkül.

 Steve szerint forradalomra van szükség, azért van szükségünk forradalomra, mert a dolgok nem működnek, a gondolkodásunk, a viselkedésmódunk elromlott.

És mik a kulcsszavak ahhoz, hogy ez megváltozzon?

Kreativitás, újítás, játék

0 Tovább

Az adat az új olaj

A mai világban nem az olaj a legnagyobb kincs, vagy érték, hanem az adat. Azok a leggazdagabb cégek, vállalkozások, akik adatokkal kereskednek.  Elég megdöbbentően hangzik, igaz?

Andrew Keen írót, a szilícium völgy Antikrisztusaként is emlegetik, úgy tűnik a jelen korról alkotott véleménye alapján ez cseppet sem véletlen.

Eképpen vélekedik: A web2.0 egy nagy utópisztikus társadalom, az internet isteníti a lelkes amatőrt, miközben aláássa a szaktudást. Fontos dolog arról gondolkodni, hogyan tud az egyéni szabadság megmaradni ebben a hálózatokra épített világban.  Olyan fogalmak válnak valósággá, mint digitális nárcizmus, amikor ebben a nagy szabadságban azt választjuk, hogy megmutathassuk magunkat. Facebook, twitter, iwiw, minél több helyen kapcsolatba lépni a világgal.

Miközben arra vágytunk, hogy a mennyországba jussunk eljutottunk a pokolba, naponta millióan figyelik digitálisan, hogy mit csinálunk, merre járunk, hol vásárolunk, kivel barátkozunk.

Andrew Keen egy nagyon reális képet fest a digitális jelenünkről. Minél inkább láthatóvá válunk az interneten, közösségi oldalakon annál inkább részesei leszünk ennek a nagy közösségi rémálomnak.  

Nem mondja azt, hogy mindezt ne tegyük, nem szólít fel, hogy töröljük profilunkat ezekről az oldalakról, de azt üzeni, hogy gondolkodjunk el a jövőről, arról a jövőről, amit már most a jelenben is az interneten élünk.

Felidézi a Közösségi Háló című film mondatát:

„We lived on farms, then we lived in cities, and now we’re going to live ont he internet" vagyis:

„Farmokon éltünk, majd városokban éltünk és most mindnyájan az interneten élünk!”

Van min elgondolkodni és átértékelni, hogy biztosan ezt a fajta életet akarjuk-e.

 


 

1 Tovább

Vezetés – a [folyamatos] tanulás művészete

Martijn Gribnau az ING magyarországi vezérigazgatója. Előadásában Martijn a karrierje alatt a személyes példamutatásról megtanultakat osztotta meg velünk.

 

Állításai: a vezetés nem egyenlő a példamutatással. A példamutatás inspirációt, mozgósításra való képességet jelent. A szolgálaton alapul, nem az egóról szól. Tudatosságot kíván meg, akarnod kell tanulni, a jövő szem előtt tartására, és jelenbeli cselekvésre van szükség: képzeld el a jövőt és fordítsd le, mit kell tenned érte a jelenben.

A kivitelezés nélküli stratégia nem ér semmit, változni kell, időben, ami néha nem is könnyű, szenvedélyességre és együttérzésre van szükség, folyamatos tanulásra,

Tedd fel magadnak a kérdést: ma milyen napod van? Ha a válsz „narancs” jó, ha „citrom”, nem a számodra megfelelő helyen vagy. Válaszaidban, munkádban, az életben légy igaz önmagadhoz, kövesd a szíved! Ha megtalálod, mi mozgat meg téged, mi kötelez el, el tudsz majd kötelezni másokat is.

Beszédét egy elgondolkodtató idézettel zárta:

 

Amíg az ész a bizonyítékot keresi, a szív ez elkötelezettséget.

Amíg az észnek információra van szüksége, a szívnek szenvedélyre.

Amíg az elme válaszokat keres, a szív élményeket.

Az ész hozza a döntést, de a szív képes az elköteleződésre.

 

While the mind look for proof, the heart looks for engagement.

While the mind looks for information, the heart looks for passion.

While the mind looks for answers, the heart looks for experience.

The mind makes a decision, but it is the heart that makes a commitment.

(Terry Pearce, leadership communication expert)

 

0 Tovább
«
12

tedxdanubia

blogavatar

A TEDxDanubia eseményeiről 2011 szeptemberétől élőben tudósítanak bloggerek. Olvassátok és csatalakozzatok virtuálisan ezekhez az inspiráló napokhoz!

Utolsó kommentek