Kilépni saját mikrovilágunkból, felfedezni más területeket, időt és teret kell teremteni a megújuláshoz. Joey Ellis felfedező, utazó, művész, Pekingben a Központi Művészeti Akadémia első amerikai hallgatója volt, a mai napig Kínában él, ahol több területen dolgozva a kézművesség, a technológia és a nyelv eszközeivel vizsgálja a kultúrák közötti átjárás és a globalizáció kérdéseit.

A kínai nyelv tanulása közben fedezte fel, hogy mennyire mást jelenthet egy-egy szó jelentése, ami ott abban az országban mind attól függ, hogy jól vagy hibásan alkalmazzuk kiejtését. Számos mókás helyzetet élt meg, miközben a nyelvet tanulta, és esetenként helytelen kiejtést használt. Mindez számára megtapasztalás volt és egyben inspiráció arra, hogy egy-egy anyagra más szempontok szerint is tudjon tekinteni, vagy alkotni valami szokatlant.

Nemcsak a nyelv, hanem a kínai emberek is nagy hatással voltak rá. Funkcionalitás, szobrok, tárgyak, ezek azok, ami őt, mint alkotót, művészt lázba hozza. Szószos edénykékből világítótestet alkotni, vagy jégből óriási gyermekfigurát készíteni. Ez utóbbi alkotásának fontos környezetvédelmi üzenetet szánt, így a hozzá szükséges vizet a Jangcéból, a Sárga-folyóból és a Gangeszből használta. A figurák elolvadva, a globális felmelegedésre hívták fel a figyelmet Pekingben, a világ egyik, ha nem éppen a legszennyezettebb városában.

Márton Anikó