Magyarország egyetlen hegymászója, aki élete során eddig kilenc, 8000 méternél magasabb hegycsúcs meghódítását tudhatja magáénak. Ráadásul úgy, hogy három évvel ezelőtti balesete óta végtagprotézissel él.

Ahogy előadásában - ami sokkal inkább volt egy színes, szagos, szélesvásznú vizuális utazás, semmint egy szuperlatívuszokkal tűzdelt élménybeszámoló - is elmondta: gyerekkora óta a megismerés vágya jelenti a legerősebb motivációt a számára. Ez adja a legélesebb impulzust, ráadásul mindig is a legkeményebb utak vonzották. Zsolt hite szerinte azt vallja, hogy a sikerélmény árát mindenkinek meg kell fizetnie. De az a jó és üdvös, ha az ember ezt a folyamatot tudatosan képes kezelni. Ehhez viszont muszáj átlépni a saját határainkat - amelyek mindenkinél máshol húzódnak. Nála például a hétköznapi életben való "megfeleléseknél".

Ezért is jelentett akkora kihívást számára, amikor - ahogyan ő nevezte - immár a művégtagjával, az első rehab expedíciókat szervezte és élte meg. De ekkor is tudta, hogy a végső cél csakis egy lehet: visszatérni az imádott hegyekbe, még nagyobb magasságokba, még nehezebb utakat választva. Mert még a legdurvább lavina görgeteget is átvészelve lehet mosolyogva mondani, hogy jó élni.