Az elmúlt száz évben a Föld népessége 1 milliárdról 7 milliárdra nőtt, s az emberiség a földfelszín 97%-át elfoglalta. S mivel az emberek több mint fele városokban él, mára a város lett az általános közeg, a földi ökoszisztéma legfontosabb meghatározója. A városlakó emberre úgy is tekinthetünk, mint egy új fajra – Homo sapiens urbis – mely folyamatosan alakítja a környezetét, saját magát és így talán a saját jövőjét is.

A városok működése azonban ilyen növekedés mellett nem fenntartható. Az urbánus környezet rengeteg élelmiszert, vizet és energiát őröl fel, kimenetként pedig szemetet termel. Amíg a város csak egy apró sziget volt a vidék tengerében, addig ez még nem volt jelentős, viszont mára már komoly problémát jelent. Biztosítanunk kell a tápanyagokat és eltüntetnünk a hulladékot úgy, hogy közben a városok szinte egymást érik.

Szerencsére a hulladék visszaforgatása hasznos erőforrássá ma már lehetséges. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e kihasználni ezt a lehetőséget. Az egyik lehetséges innovatív elképzelés az „élőgyár” ötlete, mellyel a víz, az élelmiszer és az energia élő organizmusok segítségével kerülhetne vissza a város véráramába. A tervek szerint az első ilyen városi léptékű élőgyár a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykertben fog megvalósulni, és bár még nem valósítja meg a 100%-os újrahasznosítást, óriási megtakarításokat tesz lehetővé.