Simonyi András és Markos Kounalakis. Ahogy felléptek a színpadra, már érezhető volt az, hogy a két ember között egy régre visszanyúló barátság van. Hihetetlen hasonlóság volt a két város között. San Fransisco és Budapest, mintha zeneileg egymás mellett éltek volna, akárcsak az akkori nyugat és kelet egyaránt. Az egyetlen különbség a demokrácia és annak hiánya volt.

„Amikor a Szabad Európát hallgattam, olyan érzésem volt, hogy én is ott jártam Los Angelesben, San Fransiscoban, Berlinben… Nyugat Berlinben!” Mondta mosolyogva Simonyi. Talán túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megérthessem miről is beszél, mégis a szívem mélyéig érzem, hogy milyen fontos is az a szabadság, amiről szól.

A szólás szabadsága, a mozgás szabadsága, a hit, a gondolkodás szabadsága és ezek együttese az, ami megkülönböztette a világ két felének életét, mégis a rock zenén keresztül az emberek mindenütt képesek voltak kifejezni az ez iránti vágyukat és a szilárd meggyőződésüket, hogy az emberiségnek erre van szüksége. Szabadságra.

Mára már nem csak a rock van, amin keresztül üzenhetünk és kifejezhetjük magunkat. Ott vannak a közösségi hálózatok, az Internet, de a lényeg továbbra is ugyanaz: az üzenet maga.

Sok féle erő van, amin keresztül üzenhetünk. Kemény erők és finom erők. Mint a militáris erők, színskála vörös oldala és a Rock&Roll ereje, a színskála lila oldalán is túl, valami, ami nem látható igazán, de mégis hihetetlen változtatásokra képesek.

Sokféle erő van a szerszámos ládánkban mára, amit használhatunk.
Használjuk őket okosan!

Hirtelen előkerült két gitár! Micsoda erő volt abban a pár másodpercben, amíg szóltak! 

János