tedxdanubia

Sena Dagadu énekesnő

Címkék: Sena Dagadu, Sena, zene, énekes, underground

Sena Dagadu neve az Irie Maffia együttesből lehet ismerős az underground zene rajongóinak, de saját számaival is fellépett már több nagy budapesti szórakozóhelyen. Az énekesnő új szólóalbuma 2013-ban jelent meg Lots of Trees címmel, most erről a lemezről énekelt el nekünk három számot és egy félig improvizált ráadást.

Sena a dalait a TEDxDanubia 2014 tematikájához választotta: Az első szám a bizonytalanság korának címezve a Grit My Teeth -  egy nagyon energikus dal, melyben a leggyakrabban elhangzó szó: maybe ("talán"). A szöveg olyan szenvedélyről szól, aminek nem szabhatnak határt a külvilág nehézségei. Egy nagyon energikus sor rögtön megragad a fülemben: "Maybe I gonna have to take these laws and rules and break a few if I ever gonna make it home to you" - ezeket a sorokat Sena a gesztusaival is eljátsza.

A következő szám az együttélésnek szól, a címe Buckets Full of Love. Ezt a számot a kislánya születésének alkalmából írta, mint egy vidám és őszinte fogadtatás, azzal az ígérettel, hogy mindig vigyáz rá, hogy ő legyen a legboldogabb a világon.

Az utolsó tematikához kapcsolódó szám az Every Blessed Thing A "változni és változtatni" jelmondatnak szól. Ez egy igazi szerelmes vallomás, lassú és érzelmes. Elmondja, hogy milyen érzés meglátni a világ szépségeit, azzal a vággyal, hogy valakivel megoszthassuk azt. 

Az utolsó szám egy meglepetés, mely az énekesnő elmondása szerint még csak félig készült el. Sena azonban a fajta személyiség, aki ettől nem jön zavarba. Az utolsó üzenete ez: Merjünk kockázatot vállalni!

Komment 0 | Reblog! 0 |

Emily Levine: Mit jelent ez az egész?

Címkék: Emily Levine, humor, filozófia, világnézet

Emily Levine író és humorista, a 100 legnépszerűbb TED-előadó egyike. Sokan ismerhetik már karakteres stílusáról, melyben őszinte, filozofikus mélységű gondolatait könnyed, mégis ironikus viccekkel támasztja alá. Mostani előadásában azt fejtegeti, hogy hogyan érdemes tekinteni saját magunkra és a világunkra.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Szintetikus vírusok - Andrew Hessel

Címkék: tedxdanubia, onkológiai vírusterápia, Andrew Hessel

Hessel szerint a rákos megbetegedés, viselkedését tekintve egy olyan fertőzéshez hasonlít, amikor a saját sejtjeink bolondulnak meg.

Száz évvel ezelőtt a mikrobák miatt aggódtunk. A penicillin és a többi antibiotikum felfedezése forradalmasította a gyógyítást. Ma a rák miatt aggódunk és a gyógyszeripar fejlettsége lehetővé teszi, hogy a legfejlettebb gyógyszerek nagyon célzottan a rákos sejteket támadják.

Ilyen, célzott gyógyszerekre lenne szükségünk.

Csakhogy a gyógyszertervezés hosszadalmas (akár tizenöt évig is eltartó) kockázatos, és mindezért nagyon drága folyamat. Az elmúlt évek adatait megfigyelve látható, hogy egyre több pénzt emészt fel, és egyre kevesebb gyógyszert eredményez, tehát a hagyományos módszerekkel történő fejlesztés fajlagosan még drágul is.

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma rák sem, a célzottan készülő gyógyszerek tehát nagyon kevés emberen tudnak segíteni. Miközben tudjuk, hogy a rák legyőzéséhez célzott gyógyszerekre van szükségünk. A megoldás: újra kell gondolni hogy fejlesztünk gyógyszereket.

Erre hoztam létre a Pink Army Cooperative-ot, az első mindenki által tulajdonolt, nonprofit gyógyszerfejlesztő közösséget, hogy a lehető legjobb rákgyógyszereket fejlesszük ki, amilyen gyorsan csak lehetséges, amelyeket azután ingyen adunk az embereknek.

Mekkora őrültségnek hangzik ez és egyáltalán hogyan lehetséges ez?

Tizenöt évvel ezelőtt az ingyenes e-mail és tárhely ígéretével induló szolgáltatásokra kaptuk fel a fejüket, ma mindenkinek ingyen e-mailje van. Egy új üzleti modell kellett, hogy szülessen ehhez.

De hogyan csináljuk ezt a gyógyszeriparral?

A válasz a digitális genetikus tervezés. (Digital genetic engineering.) A tudás és a szoftverek, valamit a DNS nyomtatási technológia ma mindenki számára elérhető és egyre megfizethetőbb lesz.

Mivel egyetlen emberre tervezünk gyógyszert nincsen szükség hosszú és drága tesztekre, ez nagyon lerövidíti a folyamatot.

Az Autodesk szoftverjével olyan gyógyszereket tervezünk, melyek a rákos sejteket magukat használják a rák elleni anyag termelésére a szervezetben (oncolytic virus), a 3D nyomtatók segítségével a világtörténelemben először egy szoftvercég által készített életformát hoztunk létre.

Személyre szabott „antibiotikumok”, gyógyszerek készülhetnek a rák ellen. Miután kidolgoztuk egy emberre a működő eljárást, felskálázzuk, kidolgozzuk az eljárást a tömegek számára is.

A 3D nyomtatási technológiák fejlődése és az open source kutató fejlesztő központok ismét megmutatják a „Mi” erejét, (power of ’Us’) és forradalmasítják a gyógyszerek kutatását, fejlesztését.

(Update I. a 2014-es TEDxDanubia konferencia másnapján jelent meg ez a cikk az onkológiai vírusterápia első jól dokumentált sikeréről.)

Komment 0 | Reblog! 0 |

Az elmúlt száz évben a Föld népessége 1 milliárdról 7 milliárdra nőtt, s az emberiség a földfelszín 97%-át elfoglalta. S mivel az emberek több mint fele városokban él, mára a város lett az általános közeg, a földi ökoszisztéma legfontosabb meghatározója. A városlakó emberre úgy is tekinthetünk, mint egy új fajra – Homo sapiens urbis – mely folyamatosan alakítja a környezetét, saját magát és így talán a saját jövőjét is.

A városok működése azonban ilyen növekedés mellett nem fenntartható. Az urbánus környezet rengeteg élelmiszert, vizet és energiát őröl fel, kimenetként pedig szemetet termel. Amíg a város csak egy apró sziget volt a vidék tengerében, addig ez még nem volt jelentős, viszont mára már komoly problémát jelent. Biztosítanunk kell a tápanyagokat és eltüntetnünk a hulladékot úgy, hogy közben a városok szinte egymást érik.

Szerencsére a hulladék visszaforgatása hasznos erőforrássá ma már lehetséges. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e kihasználni ezt a lehetőséget. Az egyik lehetséges innovatív elképzelés az „élőgyár” ötlete, mellyel a víz, az élelmiszer és az energia élő organizmusok segítségével kerülhetne vissza a város véráramába. A tervek szerint az első ilyen városi léptékű élőgyár a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykertben fog megvalósulni, és bár még nem valósítja meg a 100%-os újrahasznosítást, óriási megtakarításokat tesz lehetővé.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Pozsár Péter építész, Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerezte diplomáját, ahol 2010 óta tanít és vezeti a Szociális Építészeti Kutató Labort. Intenzíven 2009 óta foglalkozik az építészet szociális, közösségi és társadalmi szerepvállalásának elsősorban hazai lehetőségeivel, feladataival.  

2010-ben egy mesebeli történetbe érkeztek. Dán faépítészeti fesztiválra diákjai pályázatot nyújtottak be. A csoda ott kezdődött, hogy a 120 pályázatból 20 pályamunkát juttattak tovább, és abból is kettő a saját tanítványainak pályázata volt. Ám a rendezvényt végül lemondták, ami akkor nagy csalódás volt. Ezért úgy döntöttek, hogy nem veszhet el ennyi munka, megrendezték maguk a Hello Wood nevű tábort. Ez az összejövetel azóta nemzetközi építészeket és designereket tömörítő, társadalmilag felelős témákat feldolgozó alkotótáborrá vált.

Minden tábornak megvan a maga tematikája, ahol fa installációk készülnek. Minden csapat ugyanazokból az anyagokból, ugyanazokkal az eszközökkel, szerszámokkal dolgozik.

 A tábor közösségszervező és közösség megtartó ereje mellett a közös alkotás a legfontosabb összekötő kapocs. 

http://peterpozsar.blogspot.hu/

Komment 0 | Reblog! 0 |

Nikhil Goyal: Kell még nekünk az iskola?

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Nikhil sztár. Még csak 19 éves, de már van egy bestseller könyve az oktatásról. Oktatás kutató.

Előadása elején felhívja figyelmünket az oktatás, tanulás és iskoláztatás közötti különbségre. Az amerikai oktatási rendszerről beszél, mely a 18. századi porosz rendszeren alapult, mely engedelmeskedő, magát a hierarchiának alávető alattvalókat állított elő. Ennek eredménye a jelenlegi krízis. Charles Silbermann Crisis in the classroom c. könyvére utal.

Mark Twaint idézi: „Sosem engedtem, hogy az iskoláztatásom útját állja a képzésemnek.” („I never let my schooling intervene my education”)

Ez a nem régóta működő rendszer éles ellentétben áll evolúciós örökségünkkel, mondja Nikhil, miszerint egy játszva és utánozva tanuló faj vagyunk.

Neil-t és a Summerhill iskolát hozza, ahol a demokratikusan irányított iskolában a legkisebbek által is megtapasztalható a felelősség, (és hogy gazdái vagyunk mindannyian az iskolának,) a demokratikus folyamatokban történő részvételen keresztül. Ezzel szemben a hagyományos iskolatípusban elvész a motiváció. Charles Holt szerint a gyermek legjobb helye a tanuláshoz a felnőttek körül van.

Nikhil Goyal előadásának fő üzenete, hogy meg kell reformálnunk az iskolát, legelsőkén fel kell tegyük magunknak a kérdést, milyen kvalitásokat szeretnénk az (iskolarendszerünkből kikerülő) emberekben látni?

Nikhil sztár. Még csak 19 éves, és nehéz dolga van Sir Ken Robinson cipőjében a TED(x) színpadán. De tisztességesen helytáll és lendületes, jó beszédet mond egy fontos ügyben.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Kádár Annamária, pszichológus, a kommunikációs terápiák szakembere, a Mesepszichológia c. könyv szerzője természetesen egy mesével kezdi az előadását.

Miért mondunk meséket, és mit tanulhatunk a mesehősöktől? A mesékben nemcsak a főhőssel azonosulhatunk, hanem minden egyes szegmensben megtalálhatunk egy élethelyzetet: Amikor a főhős elindul otthonról, azzal a komfortzónáját hagyja el, melyben kellemesen élt ugyan, de nem volt lehetősége fejlődni. Amikor a hős szerencsét próbál, bízik abban, hogy a véletlen az ő pártjára áll, ahogy az gyakran a való életben is megtörténik. A hamuba sült pogácsa az emberek áldását, a sárkány a külső és belső nehézségeket, a királykisasszony kiszabadítása az én-integritás megtalálását jelenti, és így tovább.

Ha a mesehősök tetteit vizsgáljuk, morális és pszichológiai ideálokat találunk. A főszereplő nem tökéletes, de képes beismerni a kudarcait, mert tudja, hogy a hiba elengedhetetlen a fejlődéshez. A hősnek kreativitásra van szüksége, céltudatosnak, nyitottnak és bátornak kell lennie, így tudja beteljesíteni a maga meséjét.

Felnőtt fejjel azt gondolhatjuk, hogy a mesék világa már nem ránk vonatkozik, pedig ha a saját életünkből osztunk meg egy részletet valakivel, akkor is mesélünk. A múltunk elfogadásának végső fázisa is az, amikor a kudarcokat képesek vagyunk elmondani másoknak, akárcsak egy terápia során. A mese segít feldolgozni a velünk történteket, új keretet adhat a valóságnak. Aki nem hiszi, járjon utána!

Komment 0 | Reblog! 0 |

Nógrádi György: Új világ, új hatalom

Címkék: Nógrádi György, tedxdanubia, biztonságpolitika

Az egyik (ha nem a) leghíresebb magyar geopolitikai és biztonságpolitikai szakértő azzal indítja beszédét, hogy a rövid huszadik század (1914-1991) nagyobbik részében, jelesül 1945-öt követően egy kétpólusú világban éltünk, ahol a két nagyhatalom a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése és érdekei határozták meg a globális történések jelentős részét. A Szovjetunió fölbomlásával ez megváltozni látszott, de napjaink történései mutatják, hogy Oroszország nem tett le a globális vezetői szerepről.

Mielőtt elmesélné, szerinte mi várható a jövőben, és mennyire érezhetjük biztonságban magunkat és mely tanulságok szűrhetőek le az elmúlt évtizedek történéseiből, Nógrádi professzor két megállapítást tesz. Az első, hogy a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben bizonytalan, a második pedig, hogy a politikai gyakorlat megelőzi a politikai elméletet.

Vajon meddig marad tehát, visszaáll-e, marad-e kétpólusú a világ?

A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, ez ellen intéz tehát Putyin Oroszországa jelenleg kihívást, és nem feledkezhetünk el a folyamatosan erősödő (és gazdaságilag globálisan terjeszkedő és flottáját erősen fejlesztő) Kínáról sem, (Paul Lacourbe tavalyi TEDxDanubia előadását ajánlom itt figyelmetekbe).

Először Amerikát veszi górcső alá: az USA teret veszít. Hírszerzése jó, (az öt hatalom Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, és az USA) gyakorlatilag eddig is lehallgatott mindenkit, ezután is le fog, de erejét már csak egy térségre koncentrálja és ez a térség nem az USA, sem a Közel-Kelet, sem a Krím vagy a Kaukázus, (amely utóbbiak immár egyértelműen mind Oroszország érdekszférájának minősülnek), hanem a Csendes-óceán. Kína várhatóan 2027-re bruttó GDP-ben számítva lehagyja majd Amerikát, amely addig is mindent meg fog tenni azért, hogy Kínát feltartóztassa, hátráltassa. Amerika célja itt egy Kína ellen irányuló stratégiai szövetség összekovácsolása a térségben Japán vezetésével, ami azonban elbukik majd a térség többi államának ellenállásán, ugyanis Japán korábbi gyarmatosítási törekvései miatt Dél-Kelet Ázsia többi állama nem fogadja el Japán vezető szerepét. Az EU és Amerika között ellentétek vannak Oroszország miatt. Amerika szerint az EU nem számít globális tényezőnek, ahogy az elmúlt évtizedekben sem számított, (még a Délszláv válságot sem tudta kezelni,) a jövőben sem számít majd annak. Nógrádi határozottan állítja, hogy az USA szerint Európa de facto vezetője egyértelműen a két világháborúban is legyőzött Németország. Az a Németország, amely a legtöbbet Oroszországban befektető államként emiatt az USÁ-val is és az EU politikai (elsősorban Oroszországgal szembeni) ambícióival is részben szemben áll. Kína globális hatalommá fog válni. Ehhez még néhány év békére van szüksége. Míg Putyin az elnök, várhatóan nem fogja vitatni szárazföldi határait, de egy Jelcini típusú elnök eljövetele esetén erre lehet számítani. Kína kitörni készül a Csendes-óceán felé. Oroszországban Putyin az 1991 óta tartó hanyatlást kívánja megállítani és a nagyhatalmi státuszt megőrizni, erősíteni, második elnökségét 70% körüli népszerűséggel kezdte, mely a gazdasági válság miatt 40% körüli értékre esett, majd most a krími válság és annektálás során ismét 70%-os magasságba emelkedett.

Összefoglalásként Nógrádi György elmondta, hogy Amerika, Oroszország és Kína (stratégiai és gazdasági) összecsapásainak folytatódására lehet számítani, és az EU-ra nem vár főszerep, továbbá, hogy ahogyan 1945 óta sem telt el egyetlen nap sem harc nélkül, erre a közeljövőben sem lehet számítani. Fergeteges lendületű, a humort nem nélkülöző, de végső soron sötét képet festő előadást kaptunk.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Laurie Garrett író és újságíró, az egészségügy és a biotechnológia nagyhatalmi vonatkozásait vizsgálja.

Charles Darwint nevezi hősének, mert ő volt az első, aki meglátta az összefüggést, amit előtte senki sem értett meg: az evolúciót. Az evolúciós fejlődés csodálatos, amíg természetes keretek között marad. Csakhogy az emberi faj, mint oly sok mindent, a fajok fejlődésének irányítását is szeretné a maga kezébe venni.

Ez ma már nemcsak azt jelenti, hogy a már élő organizmusok sorsáról dönthetünk, tenyésztéssel vagy pusztítással: amióta hozzáférésünk van a DNS-hez, azóta a legelemibb szintről tudjuk megváltoztatni az élőlényeket. Ez a lehetőség gyökeresen megváltoztatta azt, ahogyan a világot szemléljük. Módunkban áll a meglévő fajok biológiai módosítása – olyan tulajdonságokkal ruházhatjuk fel őket, amivel a természet sohasem tette volna -, visszahozhatunk mára már kihalt állatokat a múltból, sőt, akár egészen új fajok megalkotására is képesek vagyunk.

Ám még mielőtt istennek képzelnénk magunkat, meg kell látnunk a korlátokat és a veszélyeket, amiket ez a technológia rejt. Olyan életformákat alkotni, ami korábban még nem létezett, mivel a természet nem hívta életre, ma már nemcsak létező lehetőség, hanem indusztrializált folyamat, melynek legnagyobb veszélye az, hogy legtöbbször a tudtunk nélkül történik, ezért nem kontrollálható. Ráadásul nemcsak új egysejtűeket, antibiotikumokat tudunk alkotni, melyeket az orvoslásban hasznosíthatunk, hanem vírusokat fejleszthetünk tovább, sőt, egy új DNS-elemet is megalkottunk. Hol van a határ, amikortól a kísérletezés átlép veszélyforrássá?

Laurie Garrett szerint a megoldás az átláthatóság: minden egyes tényt nyilvánosságra kellene hozni, az élet manipulációjával kapcsolatban, vállalni érte a felelősséget, és megosztani másokkal a hasznát és a kockázatait is. 

Komment 0 | Reblog! 0 |

Az egészségügyben ma azt vehetjük észre, hogy folyamatosan fejlődnek a gyógyszerek, elsősorban azért, mert hatalmas összegeket költenek rá.

Az egészségügyi fejlesztések legnagyobb részét az újabb és újabb gyógyszerek fejlesztése teszi ki. Hatalmas összegeket költenek el erre a területre világszerte, mégis azt látjuk, hogy számos gyógyászati anyag nem juthat el az embereken történő alkalmazásig. Ennek oka az, hogy minden szert először állatokon tesztelnek, s csak utána juthatnak el az emberekhez. Az orvostechnikai drogok 20-50%-a nem ér el erre a szintre. Mi lenne akkor, ha nem állatokon kellene tesztelnünk, hanem mesterségesen létrehozott emberi szöveteken?

Forgács Gábor neve a 3D-sejtnyomtatás kapcsán vált ismertté. Az általa fejlesztett ún. bioprinter már létezik, és képes mesterségesen létrehozni élő szervezetekből vett sejtekből egészen komplex szöveteket. Mivel a szerveink nagy része kisebb, egyszerűbb egységekből épül fel, ezért a bioprinter segítségével már ereket, csontokat, és bőrszövetet is létre tudunk hozni. Mindezt tudva egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy napon az állatkísérletek is kiválhatóak lesznek ezzel az eljárással.

De egyáltalán nem kell itt megállnunk. Mire lehetne még használni a 3 dimenziós, mesterségesen létrehozott élő struktúrákat? Mi lenne, ha az állatok megölése nélkül jutatnánk bőrhöz és húshoz?

A legtöbben nem gondolunk bele, hogy akár egyetlen hamburgerhús létrehozásához is hatalmas erőforrások felhasználására van szükség, míg az az újszülött borjútól az asztalig kerül. Ma 7 milliárd ember hússzükségletét 60 milliárd fogyasztásra szánt állat látja el. Ezt az elképesztően nagy befektetést kiválthatnánk, ha mesterségesen, sejtekből növesztett húst ennénk. Ez az elképzelés ma még sci-finek tűnik, viszont a bőr előállítása egyáltalán nem ennyire elrugaszkodott, mi több, létező technika: Biopsziával sejtmintát vesz a megfelelő állati sejtekből, melyeket utána növesztőcellákban, lapokban növeszt fel. Több rétegnyi ilyen növesztett bőr összeillesztésével érik el a valódi bőrrel megegyező a minőséget.  A leírt folyamat tiszta, gyári, az elejétől a végéig kontrollált formában is megvalósítható.

A technológia eredménye egy olyan bőrhártya, ami tökéletesen megfelel az igényeinknek, sőt, a hagyományos bőrnél előnyösebb tulajdonságokkal is rendelkezik: rendkívül ellenálló, és puha, mint a selyem. Egy teljesen homogén anyag, melynek teljes egésze hasznosítható, mivel akármilyen formára alakítható, és mert nincsenek hibás vagy rosszabbul felhasználható részek, melyek az állat anatómiájából fakadnának. Nincs rajta sem szőr, sem hús, így rengeteg káros anyag használata kiküszöbölhető, amelyek az ipari bőr kezeléséhez még szükségesek lennének.

A sejt forrása lehet akármilyen állatfaj, amit csak el tudunk képzelni, mi több, egyetlen állatból elképesztően sok mesterségesen nevelt bőranyagot hozhatunk létre.

A biofabrication tehát több, mint a természetes módszerek mesterséges másolata. Egy egészen más szemléletű, etikusabb, humánusabb módszer, mint amilyet a vadászó életmódot folytató embernek használnia kellett. 

Komment 0 | Reblog! 0 |

14 évvel ezelőtt, Bobby Sager felhagyott addig végzett munkáival, és a készségeit továbbra is használva új irányba indult. Változást akart hozni az emberek életébe. 2000-ben feleségével és gyerekeivel megalapították a „Sager Family Traveling Foundation & Roadshow”-t (Sager Család Utazó Alapítvány és Roadshow), amely nem segélyekkel és adományokkal segíti a rászorulókat, hanem üzleti szemlélettel és felelősséggel életképes változásokhoz segíti azokat, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

Halászni tanítsd meg a rászorulót, ne halat adj neki!”

Nem azért, mert bűnösnek érezte magát a felhalmozott vagyon miatt, egyszerűen ez egy belső késztetés volt, úgy döntött, hogy teljes életet akar élni.

Közösségekben kezdett élni a családjával együtt, a földhöz és a valós léthez közel akartak élni. Ezért utazni kezdtek, táborokban élni, többek között Nepálban, Afganisztánban, Ruandában, Pakisztánban. Utóbbi helyen hárommillió ember vált hajléktalanná egy földrengés után. Rengeteg sátor egymás mellett, ahol ezek az emberek élnek a katasztrófa után, ők is beköltöztek melléjük, hogy testközelből éljék meg ezen közösségek mindennapjaikat. 

Meséli, mennyire fontos felismerés, hogyha az emberek szemébe nézünk, akiknek segíteni akarunk, akkor hagyjuk, hogy megértsék azt, hogy elfogadással vagyunk aziránt, ahogy élnek, ahol ők vannak. Ekkor apró gesztusokban bár, de megváltoznak irányunkban. 

Bobby Sager nem gondolja azt, hogy ezeknek az embereknek, vagy azoknak a gyerekeknek, akik akár 7 évesen a háborúban már túl vannak három ember megölésén el kéne, vagy el lehetne mondani hogyan éljenek. Ehelyett eszközöket kell és lehet adni a kezükbe, amivel megváltoztathatják saját sorsukat. 

Ő tovább lép a bevezetőben elhangzott mondáson. Nem csak halászni tanítja meg az embereket, nem csak horgászbotot ad ehhez, hanem további eszközöket, lehetőségeket mutat meg, amellyel nem egy halat tudnak kifogni, hanem többet. Így képesek lesznek felesleget képezni, amit el tudnak adni és a bevételből egy kicsivel jobb életet élni, mintha csak tengődnének és egyik napról a másikra a napi szükségletet is alig tudnák előteremteni. 

Arra buzdít minket, a közönség tagjait, hogy találjon mindenki a saját életében, saját környezetében olyan embereket, csoportokat, közösségeket, ahol hasonlóképpen cselekedhet. Ahol változáshoz segítheti a tagokat. 

Hogy üzenetének még kézzel foghatóbban adjon hangot elnyűhetetlen focilabdákat dob a közönség felé. Akihez megérkezik azok a labdával együtt azt a feladatot is megkapták, hogy cselekedjenek, segítő változást idézzenek elő mások életében!

A sárga labdák üzenete: HOPE IS A GAME CHANGER


 

Komment 0 | Reblog! 0 |

Ha hinnék benne, hogy vissza lehet adni a slam poetry élményét egy prózai blogposztban, megkísérelném. Amíg a videofelvétel elérhetővé lesz, a kedves olvasónak el kell hinnie nekem, hogy Saiid nyitó és záró verse egyaránt briliáns volt. Humor, irónia, nyelvi lelemény, társadalomkritika, egyszóval minden, ami egy hard core versélményhez kell.

A két vers között pedig előadásában Nyáry Krisztián értekezett a címben foglaltakról.

Tőle megtudtuk, hogy a 3-10 évesek korosztálya nagyon jól ellátott kiváló minőségű versekkel: Kányádi, Weöres Sándor, Kaláka, - sorolja a címszavakat.

De a 30 körüliek-alattiak is találkoznak jó versekkel, az irodalomtörténész Nyáry Krisztián szerint Lovassy András a Kispál és a Borzból vagy Kiss Tibi a Quimbyből jelentős költői az ezredfordulónak. (Még ha ez ellen a címke ellen bárkinek tiltakozni is támad kedve, akkor is.) És akkor még ott a slam poetry is, amely rock koncertekét megközelítő méretű közönséget vonz.

Nyáry Krisztián szerint tíz és tizennyolc éves kor között dől el, hogy valaki versfogyasztó lesz-e, és zet nagyban meghatározzák a személyes élmények, amelyeket – hol máshol, - az iskolában szerzünk. Az iskolai oktatásról sommásan annyit jegyez meg: kronologikus oktatás helyett kortárs szövegekkel kellene ismerkedni, a mindenkiben jelen lévő versírási ösztönt pedig (nem elfojtani,) ösztönözni kellene. Az oktatók digitális elemeket vihetnének az oktatásba, hogy elősegítsék a versekkel való találkozást. (Példaként Petőfi Sándor Facebook profilját említette.)

Saiid második verse következik, melyben elhangzik a sor: „Egy gondolat bánt engemet, agyban barmok közt halni meg.” Azonnal klasszikus. A legvégén interaktív versmondásba vonja be közönségét. Slam poetry rulez.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Antal Miklós a Barcelonai Autonóm Egyetem posztdoktori ösztöndíjas kutatója.  Ő az a kutató, aki nem csak elméletben éli meg a fenntarthatóságot, hanem mindennapjaiba is beépíti azt: mostani telefonja 10 éve volt menő, ezen felül nem utazik repülővel (ami a nemzetközi munka kapcsán jelent némi kihívást), és igyekszik a környezetében lévő embereknek a „zöld” életforma érdekes és élvezetes oldalait megmutatni.

Az út, amit a világ jelenleg is követ: a gazdasági növekedés. Ez a GDP ösvény, melyen néhány száz évvel ezelőtt elindult az emberiség. Abban az időben ahelyett, hogy az emberek továbbra is maguknak termeltek volna, keresni kezdtek. Eszközöket kezdtek fejleszteni, ipari üzemeket hoztak létre, hogy ott állítsák elő, amire szükségük volt. Mindez oda vezetett, hogy mára a saját igényeiket nem tudják ellátni az emberek.

Nagyobb gazdaság – több pénz, a globális gazdaság növekedésfüggővé tette a világot. Azzal viszont hogyan lehetne gazdaságot működtetni növekedés nélkül, nem foglalkozunk.

Az őrült növekedés mellett a stabilitás egyre inkább nincs jelen, egyre inkább rájövünk, hogy a végtelen növekedés egy véges bolygón, véges ökoszisztémában nem lehetséges.

Számos környezetvédelmi probléma hatványozottan jelentkezik a növekvő gazdaságban. A termőföld, földhasználat évről-évre nő, ami a természetes ökoszisztémák kárára van.

Egyértelmű, hogy változtatni kell, új, alternatív utakat kell keresni. A jövőbeni gazdasági növekedés zöldebb kell legyen, a zöld technológiákat kell előnyben részesíteni.

A világ népességének több mint fele olyan országokban él, ahol egyre több és több alapanyagra, élelmiszerre, technológiákra van szükség, ez óriási ökológiai probléma.

De vajon egyedüli és egyetlen megoldás-e a „zöld út”?

Nem! Ezzel együtt csökkenteni kell a gazdasági nyomást, és a túlzó fogyasztói igényeket is.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Marge: Zene több réteggel

Címkék: zene, vizualitás, énekes

Miközben Marge énekelt, a vizuális látványvilág is nagy hangsúlyt kapott: az énekesnő Korai Zsolttal, a kortárs tánc- és színházi vizualitással foglalkozó dizájnerrel együtt lépett színpadra. A Kitchen Budapest munkatársa és az énekesnő együtt egy különleges világot teremtett, amiben még Farkas Áron live act-je is helyett kapott.

A látványos előadás később újabb alkotóval gazdagodott: Likovits Alexandra szólótánca egészítette ki a zene és a vizualitás párosát. Marge legújabb kislemezének egyik dalát mutatta be a TEDx Danubia színpadán, egy egyedi világ kíséretében.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Baranyi József: A baktériumok jobban kezelik a stresszt?

Címkék: baktérium, biológia, közösség, valsag

Baranyi József biomatematikusként a mikrobiológiai folyamatok modellalkotásával foglalkozik. Az elsőre elvont téma valójában nagyon is érthető és fontos kérdéseket feszeget: Hogyan viselkedünk stresszhelyzetben? Biztos, hogy ilyenkor megfelelőek a reakcióink? Hogyan lehetne másként?

A kutató előadásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a válaszokat akár a baktériumok világában is megtalálhatjuk. Ha párhuzamba állítjuk az emberi közösségeket és a bakteriális világot, hasonló viselkedés minták figyelhetők meg.

Mindkét hálózat a környezet hatására változik, kedvező környezetben növekedés várható, a baktériumok egyre nagyobbak lesznek, az emberek között pedig jól működik a gazdaság. Azonban stressz hatására a baktériumuk viselkedése az emberekével ellenkező: noha a cél, a túlélés megegyezik, a baktériumok mégis rugalmasabb stratégiákat használnak.

Ennek a stratégiának a megismerését és későbbi használatát szorgalmazza Baranyi József. Célja, hogy az elkövetkező válsághelyzetekben az emberiség reakciója ne az ellenségeskedés és a szegregáció legyen, hanem inkább az együttműködés, az erőforrások kiaknázása jelentkezzen, ahogy a baktériumoknál is.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Boggie énekes

Címkék: tedxdanubia, Boggie, Boggie video, Boggie TED

Csemer Boglárka klipjében az énekesnő a szemünk láttára alakul át abból az átlagos és őszinte külsejű lányból, akit eleinte láthatunk egy igazi címlaplánnyá. Ezt a videót óriási népszerűség övezte, magyar és francia nyelven is számtalanszor nézték meg világszerte.

https://www.youtube.com/watch?v=sZwmo_2DOz0

Mitől lett ekkora siker ez a klip? Boggie válasza az őszinteség: azért, mert ez az ő problémája, amit az emberek elé akart tárni. A gond forrása az, hogy a mai zenei élet hamis képet állít fel. Feleljünk meg az elvárásoknak, vagy maradjunk meg azok, akik valójában vagyunk?

Amikor ez a klip megjelent, félt, hogy nem fogja érdekelni a közönségét, hiszen a videó nagyon leegyszerűsítve nem más, mint hogy három és fél percen keresztül nézünk egy arcot. De mint kiderült, az emberek számára sokkal többet jelentett ennél. Ő maga is meglepődött, hogy milyen sokan értették meg és élték meg ugyanazt, amit ő.

Boggie nagy hatást vált ki az emberekből, nemcsak azért, mert gyönyörű hangja van, hanem azért is, mert olyan dalokat szerez, amiket személyesen megél, és olyan problémákról énekel, amik igazak.  Szeretne hatni az emberekre, és ha ezekkel a dalokkal akár egyetlen ember életében is változást indíthat meg, akkor boldog és úgy érzi, hogy hasznos lehetett.

A zene ereje az igazságban rejlik. Hogy ezt bebizonyítsa, a beszélgetés végén arra kér, hogy csukjuk be a szemünket, míg ő elképesztő átéléssel egy újabb dalt énekel el. Még ha nem is értjük a francia dalszöveget, még akkor is érezzük, amit ez a végtelenül szerény mégis csodálatos lány énekel nekünk.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Honti Pál - Változások a digitális korban

Címkék: változás , digitális technológia, jövő

„Soha ne becsüld alá a változást!” - kezdi Honti Pál előadását. A programozómatematikus a változás meghatározó szerepére hívja fel a figyelmet. Életünk minden területe folyamatosan változik: a modern kor emberének környezeti katasztrófákhoz, gazdasági válságokhoz, hiányzó erőforrásokhoz kell alkalmazkodnia.

A változást azonban folyamatos növekedés kíséri, elég csak elgondolkozni azon, a digitális újdonságokat milyen ütemben kezdték el használni az emberek. Honti Páltól megtudhattuk, hogy a technológiák terjedési sebessége elképesztő iramban gyorsul: a telefonnak közel 75 év kellett, hogy elérjen 50 millió embert, a rádió 38, a tv 13 míg az internet 4 év alatt érte el ezt a számot ...végül az Angry Birds Space játéka mindössze 35 NAP alatt :-). A Föld lakosai nem csak virtuálisan állnak kapcsolatban: egy kínai esemény Budapesten is változásokat hozhat.

Az előadó szerint nem dőlhetünk hátra és nem kerülhetjük el az alkalmazkodást. A bitoechnika, a nanotechnika, a digitális gyártás és a mesterséges intelligenciával alkotott eszközök gyors tempót diktálnak, a fejlődés nem áll meg egy ponton: ahogy a világ változik, nekünk is változnunk kell. 

Komment 0 | Reblog! 0 |

Scott Summit: Test vagy nem test?

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Scott Summit design innovátor arról beszél, hogy az ipari design a 3D szkennerek és a 3D nyomtatási technológia fejlődésével és olcsóbbá válásával egyedi fejlesztési folyamattá válik.

A fizikai test deformitásaira, hiányosságaira már régóta léteznek megoldások. A korábbi művégtagok (vagy gondoljunk például az egészségügyi fűzőkre,) viszont nem kölcsönöztek viselőiknek a minimum elvárásokon felül sok előnyt. Viselésük kényelmetlen, esetenként egészségkárosító volt.

A technológiai fejlődés most először lehetővé teszi, hogy 3D szkennerek és nyomtatók segítségével egyedi, dizájn kiegészítőket: gipszet, fűzőt, művégtagokat készíthessünk. Vagy éppen olyan ’alkatrészek’-et, melyek valójában összekötő kapocsként szolgálnak az emberi test és az őket segítő eszközök, robotok (pl. exoskeleton) között.

A nyilvánvaló praktikus okok mellett, – kényelmesebb, stabilabb, jobban illeszkedő, ’lélegző’ kiegészítők készülhetnek, – olyan életminőségbeli javulást is elérhetünk így, amire eddig nem volt lehetőség: a meglévő végtag alakját alapul véve az elveszített végtagot pótló művégtag is az eredetivel közel azonos alakot nyerhet, a test élmény, saját test érzékelése, vagy sportolás élményének jelentős javulását eredményezve.

A technológia és a gyógyítás közötti házasság képletét is megtudtuk:

Technology x Design  + Medicine = Really Good Medicine

A költségek várható további csökkenésével a technológia és a Scott által megmutatott új design hozzáállás emberek millióinak életében fog változást előidézni.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Tanácsadóként és trénerként egy nagy cégnél a saját bőrén tapasztalta meg, hogy mennyire erőteljesen létezik a generációs különbség. A munkáltató cég marketing stratégiáját vállalták el kolleganőjével,  alaposan kidolgozták, felvázolták a lehetőségeket, ám a tapsvihar elmaradt.

Közösségi oldalak használata,  arculatfrissítés, gerilla videók…..ezek a szavak idegenül hangzottak a cégnél, nem értették mire jók ezek a modern eszközök, így a stratégia bekerült a fiókba

Később egy külsős marketinges cég gyakorlatilag ugyanezt a stratégiát dolgozta ki, és tette le az asztalra, a különbség annyi volt, hogy azok az emberek az idősebb korosztályt képviselték. Itt merült fel az előadóban először, hogy igenis létezik a generációs különbség. 

„ Az 1920 és 1930 között születettek a Veteránok, az úgynevezett Baby boom korszak az 1946 és 1964 között született embereké, míg az X generációhoz az 1965 és 1980 között születettek tartoznak. Az Y generáció az 1980 és 1995 között született embereké, a Z nemzedék pedig 1996-tól napjainkig tart.” forrás: Wikipedia

Orsolya saját példáján okulva kezdett foglalkozni ezzel a jelenséggel, és főképp azzal, hogyan lehet javítani ezen a helyzeten, hogyan lehet jó irányba fordítani a különbözőséget. Hovatovább jól használni a generációk tapasztalatát, lendületét, újítási aktivitását. 

Kutatásainak eredménye, amelyet publikált „globális bestsellerré” vált.

Fontos tapasztalás a generációk közötti lényeges különbözőségek felismerése:

-          különböző eszközöket ismerünk

-          különböző idősíkokon nőttünk fel

-          különböző ingerek, élmények értek az elmúlt évek során       

Mindez azonban nem számít, a jelen a fontos, itt, a jelenben kell együttműködni, itt, a jelenben kell felnevelni a gyerekeket, itt kell együtt dolgozni cégeknél, itt kell közösen alkotni, dolgozni.

Minden generációnak a saját értékeit kell beleadni ezekbe a közös feladatokba, ki kell használni az adottságait a különbözőségeknek. Felismerve és áthidalva a generációs különbségeket óriási energia potenciál, legyünk nyitottak a többi generáció iránt!

http://www.slideshare.net/lific/generation-y-15763073

Komment 0 | Reblog! 0 |

Salvatore Iaconesi: Hallasd a hangod virtuálisan

Címkék: virtuális, térkép, design, város

A közvetlen, elsőre bohém művésznek tűnő Salvatore Iaconesi valójában a firenzei és a római egyetem tanára, ahol a Near Future Design (A közeljövő designja) tárgyat tanítja. Robotikai mérnökként, hackerként számos virtualitással kapcsolatos projekt kitalálója és vezetője.

A városi terek érzékelése új formát ölt az olasz „rendszer művész” szerint. A várost akár egy olyan szimfonikus zenekarnak is tekinthetjük, amiben egyszerre több milliónyian játszanak. A résztvevők – mi magunk – új érzékeket, új kifejezéseket és ezzel új tudást fejlesztünk ki mindennapjaink során. Ezt a tudást most már új módszerekkel, több oldalról lehet megvizsgálni: a térképek a földrajzi meghatározás mellett az emberek között hálózatok is lefesthetik. Ahogy az előadásban láthattuk, speciális programok segítségével lehetőség van arra, hogy egy város lakóinak gondolatait és érzelmeit is megismerhessük.

Iaconesi és kutatótársai a Human Ecosystem projektben a szociális hálókon elérhető publikus információkat vizsgálják. Mi foglalkoztatja a felhasználókat? Mit gondolnak a városról, amiben élnek? A kutatók ezekről a témákról beszélgetnek a projekt résztvevőivel, ebbe most a budapesti lakosok is bekapcsolódhatnak A következő napokban aki #HEAR címkével találkozik, az  készüljön fel, hogy most az ő véleményét kérdezik, itt az ideje részt venni a diskurzusban és hallatni a hangodat.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Tenger és föld határán

Címkék: tedxdanubia, szövetség 39, Baróthy Anna, Balázs Gergely

A globális felmelegedés hatására a világtengerek szintje emelkedni fog. A mértékekről vitatkoznak, de a ténnyel mindenki egyetért.

A tengerszint emelkedés a föld számos rendkívül sűrűn lakott területét veszélyezteti.

Hogyan óvjuk meg a szárazföldet a tengerektől?

A világ népességének 8%-a él folyódeltákban, ahol jól megfigyelhető, ahogy a folyó hordalékokból partot építő hatása és a tenger eróziós hatása egymásnak feszülnek. Ismert tény, hogy a mangrove fák olyan összefüggő élőhelyet alkotnak a tengerpartokon, amely nemcsak a szárazföldet építi, hanem más fajok számára is élőhelyül szolgál. Az utóbbi években 25%-kal csökkent a tengerpartokon mangrove erdők kiterjedése.

A Baróthy Anna és társai által alapított budapesti a Szövetség 39 alkotócsoport Balázs Gergely segítségével erre a komplex problémára adott választ a francia  Jacques Rougerie Alapítvány innovációs építészeti pályázatán és hozta el 529 pályamű közül a fődíjat 2013-ban.

A CALTROPe egy moduláris rendszer, melynek lényege, hogy tenger és szárazföld találkozásán mangrove erdők telepítését támogató betonmodulokat telepítenek, melyekbe a fákat ültetik. Idővel a kialakuló erdő a természeten kialakulthoz hasonló módon egyszerre szolgál élőhelyül és óvja meg a szárazföldet a tengertől, biztos határt alkotva a part és a tenger között.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Kelet és Nyugat, tudomány vagy film, művészetek és a szív összefüggéseiről, egymásra utaltságáról mesél az előadó. Azt mondja az agya brit, a szíve azonban iráni, ezen nem tud változtatni, és felcserélni sem tudja őket.

Taghi Amirani a 70-es években szerelmes lett a moziba, miközben Iránban, az otthonában, a családjában súlyos szavakat hallott politikai résztvevőkről, aktivistákról. Még a tanárai is azok voltak, ő mégsem akart aktivista lenni. 1975-ben Angliába került, ahol új iskola, új helyzet várta. Változatlanul érdekelte a matematika és fizika, de jobban lekötötte az, hogy dokumentumfilmekből ismerjen meg számos tudóst, professzort, akik hatással voltak rá.

A párhuzam, hogy mi is érdekli jobban: a tudományok, vagy a filmezés sokáig elkísérte, és bár fizikus diplomát szerzett, mégis a filmet választotta. Woody Allen iskolájába kezdett járni, ő volt a tanára, példaképe az élet minden területén, igen a szerelem területén is. Mechanics of love című filmjét a brit tv-ben is bemutatták :)

Nem tervezte el előre, mégis számtalan filmet készített: – Vegetable plots címen közösségi kertekről, dokumentumfilmet egy fekete lyukban tett képzeletbeli utazásának lehetőségéről. Nem tervez, nem kutat előre, hanem a folyamatban megtalálja azt, ami végül érdekessé válik az adott filmben. Bár van egy struktúra a fejében előre, de hagyja történni a dolgokat, megnyilvánulni a szereplőket, és annak örül, amikor az érzelmi ív létrejön egy adott alkotásban. Amikor a kamera, a fények, az emberek, a hangok a helyükön vannak és egy pillanatra, spontán módon létrejön a csoda.

A bizonytalanságban, vagy épp a „sehol országában” élni előhozza a kreativitást, ez az emberi lét mozgatórugója, nem kell megijedni ettől.

Jó gondolattal zárja izgalmas mondandóját, azt mondja: kezdj 10.000 kérdéssel egy projektet, és az a jó, ha végére egyetlen kérdés marad, a többi bizonytalanság. Szerinte a tökéletesség unalmas, éljünk bátran a bizonytalanságban, ha egy filmet meg akarunk nézni, ne olvassunk róla előre. Ha új helyre utazunk, ne kutassunk előre arról az országról, vagy városról.   

Üzenete: Éld az életedet úgy, ahogy jön, ahogy kell, ne kutass előre – se a randid előtt, se a munkád előtt, semmilyen találkozás előtt, hanem éld át az emberi pillanatokat!

Komment 0 | Reblog! 0 |

Kutor László mesterséges intelligencia és mobilinformatika tanár, akinek egy nagyon különleges hobbija van. Évtizedek során az információtechnológia legkülönbözőbb eszközeit halmozta fel. Saját magát olyan gyűjtőként definiálja, aki bár külső szemlélők előtt mániákusnak tűnhet, mégis tökéletesen tisztában van munkája értelmével.

Mégis, miért gyűjtünk olyan használati tárgyakat, amik elavultságuk miatt már nem is használhatóak?

Egyfelől ezek a tárgyak gyönyörűek – sorba rendezve, egymás mellé állítva széppé, vonzóvá tehetők, akár a fiatal szemlélők számára is. Kiállítássá formált körző-, csillagóra- és mechanikus számológép-gyűjteményének fotóit szemlélve ezzel egyet is érthetünk: Minden darabnak egyedi formavilága van, melyek egymás mellett öregségük ellenére is szépek.

A másik ok, hogy a tárgyak magukban őrzik a tudást. „Egy kép felér ezer szóval, egy tárgy vajon hány képpel ér fel?” A kreativitás az ismert mintákra támaszkodik, melyek még felfedezhetők a régi eszközökön, melyeknél a működés elve még sokszor szabad szemmel is látható. A mai high tech informatika eszközei már túl kicsik és bonyolultak ehhez.

A harmadik ok, amiért érdemes felhalmozni a múlt relikviákat, hogy a tárgyak megőrzésével tiszteletet tehetünk a régi idők nagymesterei előtt. Mintha az eszközeiken keresztül velük fognánk kezet, a régi tárgyak fogódzót nyújthatnak a régi idők embereihez. Kutor Lászlót nemcsak a kézzel fogható objektum érdekli, hanem a mögötte rejlő történetek is. Nagy és neves kutatók szimbolikus tárgyai vannak a birtokában, melyekhez az anekdotákat is ismeri, és meg is osztja az érdeklődőkkel.

Az ő üzenete: Érdemes gyűjteni a tárgyakat, de nemcsak saját csodálatra, hanem úgy, hogy minél többen láthassák és megérthessék a múlttal való kapcsolat jelentőségét.

A szünetben az egyik előadó Bobby Sager meglátogatta a gyűjtőt:

Komment 0 | Reblog! 0 |

Somlyó Tamás és Lányi Ádám: Feel Flux

Címkék: tedxdanubia, feel flux, Somlyó Tamás, Lányi Ádám

A Budapest Műszaki Egyetem két hallgatója úgy döntött, hogy az emberek mindennapjaiba szeretné eljuttatni a „csodát”, de nem bűvész trükkökre, hanem egy fizikai jelenségre alapozva.

Az általuk megalkotott játék, a Feel Flux egy egyszerű réz vagy alumíniumcső, egy apró henger, egyedi bőrborítással, és egy erősen mágneses golyó. A trükk egyszerű: amikor a golyót megpróbáljuk átejteni a jóval nagyobb átmérőjű hengeren, az sokkal lassabban esik át, mint várnánk. A magyarázat a Lenz-törvény, mely szerint az erős fékezőerőt a mágnes által gerjesztett elektromágneses tér hozza létre. Az elv tehát jól megmagyarázható elveken alapul, mégis szembemegy a mindennapi tapasztalatainkkal.

Bár az is fantasztikus, hogy valóság egy eddig ismeretlen szegletét sikerült kézzel foghatóvá tenniük, a fiúkat mégis leginkább az inspirálta, hogy látták az emberek arcán a meglepetést és az örömet. Ugyanakkor nem szerették volna, ha játékuk csupán egyetlen pillanatig legyen érdekes. Kezdettől fogva az volt a vágyuk, hogy egy új, eddig még nem látott ügyességi játékot fejlesszenek. Egy rövid videóval mutatják be, hogy mire képesek ezzel a zsebméretű erőtérrel.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Kökéndy Ákos - Megismerni az ismerősöket

Címkék: szülő, közösség , iskola, Waldorf

Ismerjük-e azt valóban, aki szembejön a folyosón? Meríthetek-e erőt és inspirációt vajon a saját közösségemből? Kökéndy Ákost ezek a gondolatok foglalkoztatták, mielőtt a ParentTED ötlete kipattant a fejéből.

Egy idea megvalósítása inspiratív környezeteben  – akár így is össze lehetne foglalni a tanár történetét. Kökéndy Ákos a Pesthidegkúti Waldorf Iskola tanítójaként abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a támogató környezet hatására ötletéből megszületett egy újító kezdeményezés.

Már három alkalommal rendezték meg ParentTED nevű eseményt, ahol a tanulók szülei meséltek arról, mi mozgatja őket, mi a számukra fontos az életben. A kezdeményezés fő célja, hogy a közösség tagjai jobban megismerhessék egymást, és így egy erősebb csoporttá kovácsolódhassanak össze. Ugyan itt az előadókat kicsit bátorítani kellett a megszólalásra, hiszen elsőre kevesen tartották a saját sztorijukat érdekesnek. De később egyre több szülő csatlakozott a kezdeményezéshez: mesélt az építész és a befektetési bankár szülő is.

Kökéndy Ákos szerint jó lenne, ha egy közösség úgy tekintene magára, mint helyi erőforrás és használná egymást tudását, akár inspirációra is. A továbbiakban örülnének a kezdeményezés terjedésének, ebben bármely érdeklődőnek segítséget nyújtanak a ParentTED honlapon.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Egyre több kreatív, innovatív rendezvény, együttműködés jön létre, melyek hátterében újfajta motivációk állnak. Ez a látásmód segíti azokat az embereket, közösségeket, melyek a korábbiaktól eltérő módon szeretnének együttmüködő, fenntartható programokat megvalósítani, azok részesei lenni. 

Bujdosó Attila építész -  kávé-, nagyváros- és internetfüggő - folyamatosan tervez, szervez, nem kizárólag épületeket, hanem új technológiákra épülő rendezvényeket, kultúrális közösségeket, melyek új utakat, irányt mutatnak más közösségeknek is. Ezek a másolható, együttműködési formák egyre több helyen, egyre több alkalommal hívhatók életre mondhatni az élet bármely területén.

Egyik legismertebb ilyen rendezvény pl. a Restaurant Day, amikor bárki, aki kedvet érez egy napra nyithat éttermet otthonában, egy parkban, vagy egy közösségi térben. 

Bujdosó Attila nevéhez fűzödik a Kitchen Budapest - KIBU számtalan projektje, a Subjective Atlas of Hungary – Magyarország szubjektív atlasza, valamint egy izgalmasanfelépített, a TED modellhez hasonló rendezvény: a PechaKucha Night Budapest. Ez egy estébe nyúló előadás-sorozat, ahol tervezők, designerek, művészek mutatkoznak meg az ún. 20x20-as szabály mentén: 20 dia, vagy 20 fotó, amelyek egyenként 20 másodpercig jelennek meg az előadás időtartamában. Ez a szabály pörgős, elsősorban képi hatásokra épülő programot hoz létre. 

Az előadóról bővebben:

http://epiteszforum.hu/bujdoso-attila


Komment 0 | Reblog! 0 |

Farkas Izsák: Hegedű keverve

Címkék: zene, hegedű

Farkas Izsák hegedűművész a színpadon improvizálva mutatta be a közönségnek, hogy a zene fogalmai és határa sokkal tágabbak, mint azt elsőre gondolnánk.

A fiatal művész 2010-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, azóta több formációban játszik. Az Uránia klasszicista terme hirtelen modern klubbá változott: valószínűleg először szólaltak meg itt elektromos hegedűn játszott dallamok. Farkas Izsák zenélés közben még a földön fekvő keverőpultot is használta, egyre újabb loop elemekkel gazdagítva az improvizált dalt.

A zenében természetesen a populáris vonal is megjelent: a közönség éber tagjai akár még a Dance like Mike Jagger című dalt is felismerhették.  

Komment 0 | Reblog! 0 |

Duda Ernő: Természetesen is mértékkel

Címkék: egészség, mesterséges összetevők, gyógyszer

A TEDxDanubia előprogramjában, a TEDXUniversity első előadása rögtön húsba vágó témával indított. Mit tartunk egészségesnek? És vajon ami mesterséges alapanyag, az mind ártalmas is a szervezetünknek?

 

Duda Ernő előadásában az egészséges életmóddal kapcsolatban vetett fel elsőre meglepőnek tűnő kérdéseket. A bio-gyógyszerészeti vállalat, a Solvo Biotechnológiai Zrt. elnökétől megtudhattuk, hogy miért is lehet a pirulaszedés jobb módszer a gyógynövényekkel szemben. Az előadásban szó esett még a halálos víztúladagolásról és a túlzott gyümölcsfogyasztás abszurditásáról. A szakember szerint a mértékletes fogyasztás a természetes alapanyagok esetében is fontos, hiszen előfordulhat, hogy a természetesség nem minden esetben az egészség életmód záloga. 

Komment 0 | Reblog! 0 |

Horváth Ágnes - Te is zombi vagy?

Címkék: tedxdanubia, inszomnia, Horváth Ágnes alvásguru, alászavarok

Elég sok kéz lendül a magasba, amikor Horváth Ágnes alvástréner felteszi a kérdést a közönségnek: ki az, aki a reggeli ébresztő hallatán még javában aludna?

Ezek szerint ennyi ember szenved álmatlanságban? Miért van ez, milyen okai vannak ennek a jelenségnek, erről mesél előadásában.

Belső biológiai óránk a mesterséges időeltolódás miatt erősen felborult. Túl sok inger ér, túl sok információ, esetenként stressz, amit nem mindig képes a szervezet feldolgozni és a jóleső fáradtság érzetekor elaludni. Ezek miatt későn álmosodunk el, viszont reggel még javában aludnánk, amikor indulni kell dolgozni.

Nem olyan nehéz átgondolni azokat a dolgokat, amelyek ébren tartanak: – mesterséges világítás, TV, internet, közösségi média, okos telefonok és mindenféle hasznosnak vélt kütyü. No és egy esetleges rossz főnökről se feledkezzünk meg – már akinek éppen ezzel is meg kell birkózni a hétköznapokban.

Jó, ha tudjuk a fáradtság állapota megegyezik azzal a fizikai állapottal, amikor az ember éhgyomorra megiszik egy korsó sört. Tartogassuk ezt inkább egy természetben, kirándulással töltött nap végére. Hagyjunk fel azzal a szokással, hogy elalvás előtt még javában az internetet böngésszük, 1 órával alvás előtt kapcsoljuk ki a technikai kütyüket, minden olyan mesterséges, befolyásoló fényforrást, amire akkor már nincs szükségünk. 

Pihentető alvást mindenkinek!

www.alvasguru.hu

Komment 0 | Reblog! 0 |

TEDxDanubia 2014

Címkék: tedxdanubia, TEDx Danubia, tedx, uránia

Mi már az Urániában, épp a bloggertalálkozót tartunk. Holnap -szokásunkhoz híven- itt folyamatosan frissítve olvashatjátok az elhangzott előadások összefoglalóit, benyomásait.

Nagyon izgalmas s sokszínű napnak nézünk elébe ismét :)

Komment 0 | Reblog! 0 |

Al Ghaoui Hesna - Félelem és méltóság

Címkék: félelem, hadszintér, war

Hesnát a legtöbbünk ismerheti a tévéből, a haditudósításokból.


Törékeny, fiatal és nagyon nőies. Ez az, ami a pár perces híradásokból első blikkre biztosan átjön. Meg az, hogy abban a közegben, ahol a munkája miatt nap, mint nap megfordul, a félelem faktor bizonyára állandó - de legalábbis nehezen megkerülhető.


Hogy miként birkózik meg ezzel az ember? Egyáltalán: kiiktatható-e a félelem? És ha igen, az normális dolog-e? Ezekre a kérdésekre kaptunk tőle választ. Az adrenalin sok mindent felül tud írni - munka közben, amikor forog a kamera, dolgozik is rendesen. De amikor a lámpa kikapcsol, az anyag megvan, az adrenalin helyét átveszi előbb az aggodalom, majd a félelem. Ahogy ő mondta: akkor tudatosul az emberben
újra és újra, hogy ennél a foglalkozásnál a félelem bizony állandó lakótárs, 24/7, akár az árnyéka, elválaszthatatlanul vele van.

De akkor hogy legyünk úrrá rajta, hogy ne bénítsa meg a testet és a szellemet? A válasz, legalábbis Hesna tálalásában, tulajdonképpen egyszerű: el kell fogadni a félelmet. Mert ha így teszünk, akkor a legjobbat fogja kihozni belőlünk - és nem a legrosszabbat, a pánikot, a zűrzavart, a rossz döntéseket. Egyszóval: nem a félelem a legrosszabb ellenfél az életünkben. Sőt, tulajdonképpen, ha jól kezeljük, a félelemből kovácsolhatjuk a legjobb kurázsit magunknak.


Csak talán egy pillanattal tovább kell szembenéznünk vele, mint ahogy eddig tettük.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Így a nap végén, mintegy összefoglalásként a múlt és a jövő kapcsolódásáról szól a záró előadás.

Brian David Johnson egy történetet mesél, mely arról szól hogyan tanult meg változtatni jövőkutatóként.

Társa egy robot, akinek a neve Arthur. Brian nevet saját magán, mikor elmondja, hogy igen, ő tényleg egy „kocka”. Gyerekkorától lelkesítette a science fiction és különösen a robotok élete, és akkor még filmbeli sorsuk. Azóta már az Intel Corporation jövőkutatójaként a feladata egy működőképes vízió felállítása a számítástechnikáról 2020-ban. De a mai napig épít a science fiction-ra, mely szerinte egy olyan képzeletbeli világ, ami bármikor életre kelthető.

Érdekes pontnál járunk az emberiség történetében. A tudomány és a technika jelenlegi fejlettsége eljutott oda, hogy bárminek, amit kigondolunk, vagy szeretnénk megvalósítani szinte már csak az elképzelésünk szab határt.

De fel is teszi azt a fontos kérdést számunkra: milyen jövőben szeretnénk élni, és milyen jövőt szeretnénk elkerülni.  Aktív résztvevőként legyünk részesei annak a jövőnek, ami fontos számunkra. Otthonról, a kényelmes fotelból nem lehet alakítani a jövőt. Ahogy megváltoztatjuk a jövőt, úgy megváltoztatjuk azt a történetet, amiről az emberek beszélnek. A minden mindennel összefügg elmélet mentén fontos beszélgetni arról, hogy miben hiszünk, fontos megosztani egymással gondolatainkat, beszéljünk arról, hogyan szeretnénk később, a jövőben.

A saját véleményemet hozzátéve: határok nélküli jövőben, amelyben nem korlátoznak minket sem egyéni, saját korlátaink, nem korlátoznak a múlt korlátai, nem korlátoznak társadalmi elvárások.

Márton Anikó

Komment 0 | Reblog! 0 |

Bodnár Attila - Víz alkímia

Címkék: TEDx Danubia, tedxdanubia, TED talk

A víz a születésünktől fogva megkerülhetetlenül része az életünknek, a mindennapjainknak. De amíg belőlünk, emberekből napról napra egyre több van - és egyre többen élünk hiperurbanizált környezetben -, addig vízből egyre kevesebb áll a rendelkezésünkre. Ez pedig szorongató dilemma, hiszen az élethez szükségünk van vízre. Nem tudjuk megkerülni - elég csak belegondolni, naponta hányszor nyitjuk ki a csapot, hogy kezet mossunk, igyunk egy pohárral, vagy éppen leöblítsük a WC-t. De honnan vegyünk vizet az egyre növekvő szükségleteinkhez? Mivel a források végesek, az egyetlen, hosszú távon is fenntartható megoldás a víztisztítás.

De hogyan oldható meg mindez a túlurbanizált környezetben - hiszen egyre kevesebb az olyan hely a Földön, amit még nem foglaltunk el. Erre kínál megoldást a rendszer, amiről Bodnár Attila beszélt. Be kell vinni a víztisztítókat a városba, a mindennapi életünk részévé kell tenni ezeket az egyelőre még mindig inkább ipari létesítményekként kezelt épületeket. Jó, de mindezt hogyan?

A válasz látszólag egyszerű: a természet, a technológia és az építészet kombinációjával. Olyan organikus üvegházak kialakításával, amelyek a felszínen tökéletesen illeszkednek a nagyvárosi környezetbe - esztétikusak, a nagyközönség számára akár a rekreációra is alkalmas botanikus kertekként funkcionálnak -, a mélyben ellátják pedig a "klasszikus" víztisztító funkciókat. Olyan új mikro univerzumok teremthetők így a közvetlen környezetünkben, ahol akár több, mint 3000 organikus létforma - a lebontó baktériumoktól kezdve a különféle vegetációkon át egészen a magasabb rendű állati életformákig – élhet egymás mellett velünk együttműködve és minket kiszolgálva. Ezek az úgynevezett vízmegújító kertek, amelyek a világ számos pontján – és idehaza is - tökéletesen működnek. Nem beszélve arról, hogy az újszerűségük és az "emberarcúságuk" okán kifejezetten vonzóak és szerethetőek.

Felejtsük el a régi víztisztítók nem éppen kellemes imázsához kötődő szagot, koszt és az átlagember számára nehezen vagy egyáltalán nem befogadható látványt. Ha azt szeretnénk, hogy a víz, a tiszta víz minél tovább az életünk része legyen, engedjük be a városokba, a közvetlen környezetünkbe ezeket az új generációs megújuló botanikus kerteket.

Ördögh Bálint

Komment 0 | Reblog! 0 |

Margaret Heffernan - Szándékos vakság

Címkék: tedxdanubia, TEDx Danubia, TED talk

Mit értünk szabadság alatt? Mire használjuk a szabadságunkat? Rajtunk áll!

Hétköznapi életünk személyes tapasztalásai visznek minket közel a különböző szabadságainkhoz! Ezek ui. megtaníthatják számunkra: ha szabadon kiállunk a számunkra fontos ügyekért, valószínűleg szemben találjuk magunkat másokkal. Ha véleményvezérekké válunk, akkor érvekkel szembesülünk majd, - használjuk ezeket arra, hogy a saját érvrendszerünket jobbá tegyük, a konfliktusokban meglátjuk a teremtőerőt. Jellemző valóság, pl. Európa-szerte, hogy a munkavállalók inkább nem tesznek fel kérdéseket. Megmaradnak a jóhiszemű hallgatás „bűvköré”-ben. Történjen ez Angliában, Németországban vagy Svájcban, így van ez. Ez tehát nem nemzet specifikus, hanem csak emberi választás.Pedig a hétköznapi emberektől lesz a világ különb.

A véleményvezérek sokszor éppen azok, akik a rendszert, az intézményt féltik a bukástól. Felismerik azt a határt, amikortól már nem tudnak megmaradni a hallgatásban. Tudják, hogy semmi sem fog változni, ha nem fogalmazzák meg a gondolataikat. Egy ügy az, ami megváltoztatja őket, és használni akarják a szabadságukat, hogy szóljanak. Jóhiszeműen megmaradhatunk tehát vakok, és hallgathatunk különböző, minket zavaró társadalmi témákban, mégis ha véleményvezérként bevállaljuk akár a konfliktust egy jobb valóság reményében, akkor hozzuk létre – hétköznapi emberként – a megkülönböztető többletet.

Pék Eszter

Komment 0 | Reblog! 0 |

Bolyki György - Miért énekel a B-közép?

Címkék: TEDx Danubia, tedxdanubia, ted talk

A Bolyki-testvérek igazi gospell-kórussal egészültek ki a TEDxDanubiára. Volt koncert, énekóra, és az idősebb testvér, Bolyki György jóvoltából, anekdotafüzér is. A következő dolog ugyan nem hangzott el, de körülbelül így érzem magam, amikor össze kellene foglalnom a Bolyki-performanszot: a zenéről beszélni körülbelül olyan, mint az építészetről táncolni. A zene csodája magában a zenében van, ami mindenkié lehet, ha mást nem, az éneklés által. Legyen az vajdasági vállalat igazgató, operaáriákat ordító olasz sofőr, vagy ezúttal éppen a TEDxDanubia konferencia résztvevője.
imre loránd balázs
Komment 0 | Reblog! 0 |

Lee Cronin – Az élet sava-borsa

Címkék: TEDx Danubia, TED talk

A Glasgowi egyetem professzora, Lee Cronin három kérdést tesz fel:

Mi az élet anyaga, hogyan tudunk létrehozni egy új, élő anyagot, és honnan tudjuk egyáltalán, hogy új életet fedeztünk fel?

Miért van az, hogy él a Föld, és nem él a Mars? Kíváncsiak vagyunk, de még nem tudjuk a választ….

Meg tudjuk-e ismételni, hogy egy élettelen térből él új életet hozzunk létre? Ahogy 400 millió évvel ezelőtt kialakult az élet a Földön, vajon mindez megismételhető-e.

Lee Cronint az a kémiai folyamat foglalkoztatja, amikor a nem-élőből élő jön létre. Kutatásai arra irányulnak, hogyan tudunk létrehozni élőt egy laboratóriumban. Bizarr, de ha az élet alkotóelemeit – nitrogén, oxigén, szén és más kémiai összetevők - egy gépbe helyezzük, a végén egy élőt, életet tudunk létrehozni. Az élet a kémia világában is működik, a kémia segítségével lehetséges választ adni abetegségekre, és az egész univerzum működésére.

Márton Anikó

Komment 0 | Reblog! 0 |

Nermeen Shaikh - A szavak hatalma

Címkék: TEDx Danubia, tedxdanubia, TED talk

Egy erős kérdéssel kezdi előadását: mi a demokrácia ígérete, amiért oly sokan és sokáig küzdöttek? Mi benne a vonzó? Hogy mindenki úgy éli, élheti az életét, ahogyan szeretné, és hogy a vezetők számon kérhetők.

Kertész Imrét említi, aki a demokrácia alternatíváinak kudarcáról (is) írt, majd Walter Benjamint, aki szerint nincs olyan dokumentuma a civilizációnak, amely ne lenne egyben a barbarizmus dokumentuma is. Ugyanakkor megtanuljuk elkendőzni a barbarizmust. Nyelvi, politikai, kulturális eszközeink vannak erre. Létezik egyfajta hurrá optimizmus, miszerint még sosem volt ilyen szép és jó az élet, ez a termelésen alapuló, fogyasztói társadalom kultúrája, mely túlharsogja az éhezők, menekültek és nyomornegyedben lakók csendjét. Jelenleg a föld lakosságának fele napi két eurónál kevesebből él, egymilliárdan élnek nyomornegyedekben és ez a szám rövid időn belül megduplázódik.

A független újságírók dolga, mondja, hogy hangot adjanak a csendre ítélteknek. Elmondják az ő történetüket, elmeséljék globális civilizációnk árnyoldalának történeteit.

Nemrégen volt a megtörténtéig valaha volt legnagyobb nemzetközi tiltakozás és tüntetéssorozat tíz éves évfordulója. Az Irak elleni invázió ellen világszerte tüntettek, mégis 2003. március 20-án megindult elindultak a csapatok. Rengeteg történet ismert a második iraki háborúból. És még több el nem mondott történetet van. Megdöbbentően magasra szökött a rákbetegek száma Irakban. Lassan több iraki veterán lesz öngyilkos odahaza Amerikában, mint ahányan harci cselekmények közben estek el. Öngyilkos merénylőkről szólván egy konferencián nyugati kultúrkörből származó tudós emberek véleménye az, hogy a muszlim emberek nem becsülik az emberi életet. A drónok korában? A távhadviselés korában? …

Dosztojevszkij szerint egy társadalom civilizáltságának mértéke a börtöneiről mérhető le. Mondhatnánk azt is, a mi társadalmaink civilizáltságát a nyomornegyedeink alapján ítélhetjük meg. Figyelnünk kell a csendekre, a kizárt, meg nem hallott hangokra. El kell mondani a katasztrófák és a barbarizmus történeteit is, és ezeket meg is kell ismerni; csak így tudjuk megítélni, hogy a mi civilizációnk felnő-e az ígérethez, amit hordoz.

Figyeljünk a csendekre!

Komment 0 | Reblog! 0 |

Valóban zöld a természet? Mitől természetes egy természetes feliratú óvszer? Mitől környezetbarát egy zöldre festett Hummer terepjáró? Mensvoort hasonló találó kérdésekkel hívja fel a figyelmet a természet fogalmához való viszonyunk kuszaságára. Az emberiség kísérletei a természet megművelésére egy következő természet létrejöttét okozzák, ami épp olyan vad és kiszámíthatatlan, mint az előző. Gondoljunk csak a törvényszerűségeit áthágó gazdaságra, vagy az elszabadult számítógépes vírusokra. Ami biztos, és nagyon fontos, hogy a természetes és mesterséges dolgok egybeforrnak, a természet a kultúra felé, a kultúra természet felé tolódik el.
imre loránd balázs


Komment 0 | Reblog! 0 |

Sárvári György - Sématörés

Címkék: TEDx Danubia, tedxdanubia, ted talk

Sárvári rövid inspirációja a londoni olimpia női vízilabda bronzmérkőzésének egy emlékezetes pillanatát elevenítette fel. Másodpercek voltak hátra a mérkőzésből, az ausztrálok vezettek eggyel, amikor az utolsó pillanatban Antal Dóra góljával a magyarok kiegyenlítettek, így újabb esélyt kaphattak a hosszabbításban. Már mindenki tudomásul vette a vereséget, és végül így is győztek az ausztrálok, de a példa így is üzenetértékű: érdemes a sémákból kitörni, és az utolsó pillanatig küzdeni, a teremtés mezejére lépni!
imre loránd balázs
Komment 0 | Reblog! 0 |

Az emberi evolúció következő lépéséről

Címkék: TED, TEDx Danubia

(Simonyi Gyula (Bocs.eu) előadása a hivatalos TEDxDanubia program előprogramjaként)
A fejlődés léptékének és a Föld energiabőségének köszönhetően mára legalábbis az emberi faj háborítatlanul és békében élhetne, de ez mégsincs így. Valami hiba van a pszichénkben. Az egyik legfőbb probléma, a birodalmi tudat. Képtelenek vagyunk felismerni, hogy a szaporodásunk veszély lehet ránk nézve.
A túlnépesedés agressziót szül, és rengeteg más társadalmi és környezeti probléma forrása. Mindemellett nagyon kevés pénz jut a családtervezésre, ami tragédia. Európában különösen, mert a nemzeti össztermék ezrelékeit költjük csak családtervezésre. Mégis, hogyan mászunk ki ebből a helyzetből? Simonyi Gyula válasza egyszerű, radikális és rettentően kiábrándító, de szerinte a legfontosabb dolog: FOGAMZÁSGÁTLÁSSAL, illetve a fogamzásgátlás propagálásával.
imre loránd balázs
Komment 0 | Reblog! 0 |

Aubrey de Grey - Sose halunk meg?

Címkék: TEDx Danubia, tedxdanubia, TED talk

Aubrey de Grey gerontológus szerint az öregedés egy olyan folyamat, ami a születésünk előtt megindul, először ártalmatlan, de idővel átveszi a hatalmat az egészséges sejtek fölött.

A tudomány mai állása szerint közel járunk hozzá, hogy olyan gyógyszereink legyenek, amikkel ugyanúgy kontroll alatt tarthatjuk az öregedést, mint más fertőző betegségeket.

Az öregedéssel kapcsolatban az általános nézetek megkötik a gondolkodásunkat. Az öregedést elkerülhetetlennek gondoljuk. És megfordíthatatlannak. És különben is: mihez kezdünk a rengeteg emberrel, ha senki nem hal meg? Megfordíthatatlan? Aubrey de Grey egy évtizede arra jött rá, hogy megfordítani éppenséggel lehet, hogy előbb sikerülhet a folyamatot, mint megállítani. Ténylegesen megfordítani. Megfiatalítani az embereket.

Az öregedéssel járó károknak hét fő típusát tartjuk számon, melyekhez 1982 óta nem érkezett kiegészítés. Ezek az anyagcsere által folyamatosan előállított károk, melyek patológiás elváltozásokhoz és végső soron halálhoz vezetnek. Ezeket az anyagcsere által okozott károkat kell molekuláris szinten megjavítani. Az orvosbiológia és a gyógyszeripar mai tudása közel áll ehhez. Nem nélkülözhetőek ugyanakkor a további tanulmányok sem, például az emberi test halál utáni elbontásakor segédkező baktériumok működésének jobb megértése elvezethet a sejteken belüli aggregátumok (szemét) lebontását elősegítő gyógyszerek előállításához.

Aubrey de Grey szerint az első ember, aki ezer évig fog élni már köztünk jár, sőt, elképzelhető, hogy az ötvenes vagy a hatvanas éveit tapossa.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Paul Lacourbe - Az Új Selyemút

Címkék: TEDx Danubia, TED talk

A Szovjetúnió felbomlása után az egykori Selyemút, Kína szárazföldi kereskedelmi kapcsolata Európával újra járhatóvá vált, és új lehetőségeket nyitott. Az Új Selyemút, nem helyettesíti például a tengeri kereskedelmet, hanem amellett egészen új távlatokat nyit.
Azt, hogy bizonyos kultúrákban az akár jelentéktelennek tűnő egyszeri események, mint például a trafalgári csata 1805-ben, milyen jelentős változásokat hoznak, megjósolhatatlan. Paul szerint a trafalgari csata nagyban járult hozzá ahhoz, hogy a tengeri kereskedelemben az angol-szász dominancia érvényesül. Paul szerint Kína gazdasági megerősödése is hasonló hatást jelent majd, ami főképp viszont a szárazföldi kereskedelemben érezteti majd hatását.
imre loránd balázs
Komment 0 | Reblog! 0 |

Erőss Zsolt - A nehéz út

Címkék: TEDx Danubia, TED talk

Magyarország egyetlen hegymászója, aki élete során eddig kilenc, 8000 méternél magasabb hegycsúcs meghódítását tudhatja magáénak. Ráadásul úgy, hogy három évvel ezelőtti balesete óta végtagprotézissel él.

Ahogy előadásában - ami sokkal inkább volt egy színes, szagos, szélesvásznú vizuális utazás, semmint egy szuperlatívuszokkal tűzdelt élménybeszámoló - is elmondta: gyerekkora óta a megismerés vágya jelenti a legerősebb motivációt a számára. Ez adja a legélesebb impulzust, ráadásul mindig is a legkeményebb utak vonzották. Zsolt hite szerinte azt vallja, hogy a sikerélmény árát mindenkinek meg kell fizetnie. De az a jó és üdvös, ha az ember ezt a folyamatot tudatosan képes kezelni. Ehhez viszont muszáj átlépni a saját határainkat - amelyek mindenkinél máshol húzódnak. Nála például a hétköznapi életben való "megfeleléseknél".

Ezért is jelentett akkora kihívást számára, amikor - ahogyan ő nevezte - immár a művégtagjával, az első rehab expedíciókat szervezte és élte meg. De ekkor is tudta, hogy a végső cél csakis egy lehet: visszatérni az imádott hegyekbe, még nagyobb magasságokba, még nehezebb utakat választva. Mert még a legdurvább lavina görgeteget is átvészelve lehet mosolyogva mondani, hogy jó élni.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Blaise Zerega – Az út vége

Címkék: TEDx Danubia, ted talk

Blaise Zerega médiavállalkozó a tipikus, embereket foglalkoztató témák helyett – újságírás, a média jövője, nyomtatott sajtó – arról beszél, hogy mi indította el őt igazán az úton.

Húsz évvel ezelőtt találkozott egy halálosan beteg emberrel. Az járt akkor a fejében, hogy ez egy szuper anyag lesz, újságíróként csak a téma hírértéke vonzotta. Tudva azt, hogy egy nagyon rossz egészségügyi állapotban lévő emberhez megy, előre megfogalmazott kérdésekkel érkezett. Arról akart tudni, hogy milyen az út végén lenni, mire gondol, miket eszik ilyenkor az ember, hogyan gondol arra, hogy meg fog halni.

A férfi, akivel találkozott torokrákban szenvedett, de egyik cigarettát szívta a másik után. Egy hotelszobában élt, mert nem akart kórházban meghalni. Betegsége miatt nagyon halkan beszélt, ezért egy kérdőív segítségével kommunikáltak. William, aki a beteg férfi volt az együtt töltött hetek alatt elmesélte, hogy egész életét, már egészen kis gyerekkorától kezdve átitatta a halállal való közvetlen kapcsolat. Apja a második világháborúban, Japánban harcolt, hadifogságba került, hazatértét követő pár hónapon belül az elszenvedett sérülésekbe belehalt.

Saját maga a koreai háborúban 76 ellenséges katonát ölt meg, később a Francia idegen légióba ment szolgálni. Nem az élettől, nem a betegségétől, hanem a gyilkolástól és a haláltól volt mérhetetlenül fáradt. Túl sokszor kellett vele szembenézni, és túl sokszor járt már az árnyékában.

Meg akart halni, és ehhez Zerega segítségét kérte. Viták, veszekedések, mély lelki beszélgetések után William végül saját maga, de Zerega jelenlétében, előre oda készített, triplán adagolt gyógyszer bevételével vetett véget életének, mert úgy megértette, hogy az úton saját magának kell végigmennie.

Márton Anikó

Komment 0 | Reblog! 0 |

A jövőről szeretnék beszélni Nektek, egy közvetlen, kézzel fogható jövőről, a gyerekekről. – Így kezdi Gyurkó Szilvia jogász, kriminológus az előadását.

Ébresztő gondolatai elhitetik, hogy  velünk együtt túl sok gyermek aggódik a jövővel kapcsolatban, túl sok a félelem bennük.

Egy felmérés szerint a gyerekek 57 %-a azt gondolta, hogy a Föld nem lesz jó Föld, a gyerekek 30 %-a vélte azt, hogy egyáltalán nem lesz Föld, ahol élhetnek majd, 10-12 %-a a természeti katasztrófák és állatok, növények kipusztulása miatt úgy érzi, egyáltalán nem lesz jó élni a Földön.

Meg kell hallani ezt a félelemmel teli üzenetet, hiszen a saját gyermekeinkről is szól mindez. Nagyon fontos átgondolni azokat az eszközöket, azokat a segítő pontokat, amelyekkel megváltoztathatjuk mindezt. Amellyel egy újfajta partnerséget tudunk velük kialakítani. Ahhoz, hogy mindezt helyesen tegyük, sorra kell venni azt a három eszközt, amelyek ebben segítségünkre, vagy épp kárunkra lehet.

Az első fontos eszköz a nevelés. A nevelés egyik megszokott, de nem átgondoltan használt része a bántalmazás. Súlyos traumákat okoz, és a félelmen túl más, jó célt nem szolgál. Neveljünk szeretettel, figyelemmel, jó élményekkel.

Másik eszköz az oktatás, amely terület erős reformokat kíván jelenleg hazánkban. Olyan intézményekre, oktatási szemléletre van szükség, ahol érvényesülhet az önálló gondolkodás, a kreativitás, az egyéniség. Ahol nem számít kezelhetetlennek az a gyerek, aki nem fogható skatulyába.

Végül pedig a rendszerek, amelyek korlátozóak, amiért hazánk még mindig a portások és most már a biztonsági őrök országa. A jelenlegi igazságszolgáltatási rendszer nem alkalmas arra, hogy pozitívan segítse a folyamatokat. Éveken át tartó, megoldásokat nem hozó kellemetlen procedúra, melynek újfent a bántalmazást elszenvedő gyerekek a károsultjai.

Újra kell értelmezni a rendelkezésünkre álló eszközöket, át kell értékelni gyermekeinkkel való kapcsolatunkat, meg kell találjuk azt a közeget – ha kell az ő szintjükre ereszkedve, vagy éppen emelkedve, - ahol a valóságot, feladatainkat más szemszögből is megtekinthetjük.

 

Márton Anikó

Komment 0 | Reblog! 0 |

Benjamin Allanah - Utazás a mikro világába

Címkék: TEDx Danubia, TED talk

Lehet, hogy a sötét oldal rossz, de a sötét anyag bizonyosan a
barátunk. És az atomi részecskék közül a proton is - ha eddig erről
nem tudtuk volna, most jó, ha ezt megjegyezzük. A CERN kutatójának
előadása leginkább egy fantasztikus utazáshoz hasonlított. Épp mint az
Alice csodaországban. Hogy az elméleti fizika unalmas és száraz lenne,
ami miatt - ha történetesen mégis ezzel foglalkozunk - mi leszünk a
partypooperek, akikkel senki nem akar bulizni? Egy fenét! Nagyon is
izgalmas. Legalább annyira, mint az evolúcióval foglalkozni vagy éppen
a civilizáció fejlődését kutatni.



Merthogy neki köszönhetően nyer értelmet az az egyszerű és a mindennapokban is használt fogalom, mint a súly vagy a tömeg. A részecskék - azon belül a proton és a sötét anyag - súlya szinte mérhetetlen. Mégis, ha összeadódnak, mindannyiunk testében hozzávetőleg 20 kilónyi lapul belőlük. Gondoltuk volna? Nem véletlen, hogy a tudósokat jó ideje foglalkoztatja a sötét anyag rejtélye. Mert annak megfejtésén keresztül közelebb juthatunk az emberi szervezet működésének megértéséhez - amit például, ahogy azt Allanah is szemléltette, a rák hatékony gyógyításában, az ún. proton terápiában hasznosíthatunk -, valamint az univerzum sorsát és jövőjét is jobban megismerhetjük, befolyásolhatjuk. Ha mindebből kézzel fogható élményt szeretnénk szerezni, menjünk el Genfbe, a CERN-be, ahol a világ talán legizgalmasabb tudományos kísérlete folyik, és látogassuk meg a részecskegyorsítót. Merthogy lehet, van rá mód. De érdemes előre bejelentkezni, hogy a lehető legjobb túravezetést kapjuk a sötét anyag, a proton és a fénysebesség csodálatos misztériumának világába.

Ördögh Bálint
Komment 0 | Reblog! 0 |

Joey Ellis – kézműves művész: Kőbe vésve

Címkék: TEDx Danubia, TED talk

Kilépni saját mikrovilágunkból, felfedezni más területeket, időt és teret kell teremteni a megújuláshoz. Joey Ellis felfedező, utazó, művész, Pekingben a Központi Művészeti Akadémia első amerikai hallgatója volt, a mai napig Kínában él, ahol több területen dolgozva a kézművesség, a technológia és a nyelv eszközeivel vizsgálja a kultúrák közötti átjárás és a globalizáció kérdéseit.

A kínai nyelv tanulása közben fedezte fel, hogy mennyire mást jelenthet egy-egy szó jelentése, ami ott abban az országban mind attól függ, hogy jól vagy hibásan alkalmazzuk kiejtését. Számos mókás helyzetet élt meg, miközben a nyelvet tanulta, és esetenként helytelen kiejtést használt. Mindez számára megtapasztalás volt és egyben inspiráció arra, hogy egy-egy anyagra más szempontok szerint is tudjon tekinteni, vagy alkotni valami szokatlant.

Nemcsak a nyelv, hanem a kínai emberek is nagy hatással voltak rá. Funkcionalitás, szobrok, tárgyak, ezek azok, ami őt, mint alkotót, művészt lázba hozza. Szószos edénykékből világítótestet alkotni, vagy jégből óriási gyermekfigurát készíteni. Ez utóbbi alkotásának fontos környezetvédelmi üzenetet szánt, így a hozzá szükséges vizet a Jangcéból, a Sárga-folyóból és a Gangeszből használta. A figurák elolvadva, a globális felmelegedésre hívták fel a figyelmet Pekingben, a világ egyik, ha nem éppen a legszennyezettebb városában.

Márton Anikó

Komment 0 | Reblog! 0 |

Miért vagyunk szomorúak, mikor meghalunk - csoportbeszélgetések

Címkék: TEDx Danubia

Öt csoport elmélkedett az elmúlt fél órában arról, hogyan élhetünk teljesebb életet, hogy elkerüljük a csalódás, szomorúság és elégedetlenség érzetét.

Az első csoportban a barátság témáról beszélgettek a résztvevők, bizalom, nyitottság, amire építhetjük baráti kapcsolatainkat, és persze kell, hogy ráhangolódjunk, és mindezt tudatosan fenntartsuk. Az odafigyelés, a tisztelet hiánya viszont megölheti kapcsolatainkat.  

A második csoport a munka témáját járta körül, a súlyos valóság az, hogy napi 10-12 órát dolgozunk, ám érdemes átgondolni, hogy mi a szigorúan értelmezett munka fogalma. Ez a csoport megfogalmazta azt, miszerint a munka nem mindig egy szeretett tevékenység, ám ha nincs munkája az embernek az még inkább boldogtalansághoz vezet. Jó munka, rossz munka, fizetett vagy önkéntes munka, korlátozó vagy szabadságot adó munka. Tudunk-e kevesebbet dolgozni, lehetséges- a heti 20 órás munkahét, amelynek fő elemei az időszervezés, a hatékonyság. Ha ennyi idő alatt tevékenyen elvégezzük a szigorú értelemben vett munkát, akkor jóval több szabadidőnk marad.

A következő csoport témája az érzések birodalmába vezetett. Egyöntetűen hangzott el, hogyha jobban ki tudjuk fejezni az érzéseinket, ha mások ezt el tudják fogadni, akkor az egy óriási lépés a szabadság irányában. Nagyon fontos, hogy félelem nélküli világot teremtsünk, és ennek első lépése, hogy félelem, aggódás nélkül ki tudjuk-e mutatni az érzéseinket.

Boldogság megélése, bár hálás téma, de rengeteg buktatója lehet. A negyedik csoportban érdekes, néha egybehangzó, néha egymásnak ellentmondó gondolatok fogalmazódtak meg. A boldogság bár lételemünk, ám egy idő után lustává tesz, ezért fontos, hogy tudatosan kezeljük, de hagyjuk meg benne az ösztönös megélést, és legfontosabb elemeként az önismeretet!

Záró gondolatként az autonómia, mint szabadság és a belső egyensúly megélése az egyén és a társadalom viszonyában téma került terítékre.

Tömören összefoglalva fontos, hogy tudjunk hátra lépni, és más perspektívából is tekinteni életünk alkotóelemeire. Gondoljuk át mi az, ami számunkra fontos megélni, ne függjünk a társadalmi elvárásoktól, éljük meg azt, ami szívünk vágya.

Márton Anikó

Komment 0 | Reblog! 0 |

(Szervező: NEFBp; New Economics Forum Budapest)

 

Hát nem egy könnyed téma, így korán reggel: miért vagyunk szomorúak, mikor meghalunk….. A témák, amelyeket körbe járunk és boncolgatunk ezen a reggeli workshopon, a TEDxDanubia előprogramjaként a boldogság, a boldogtalanság, a jólét és a jóllét.

 

Tesszük mindezt azért, hogyha életünk végén odajutunk, hogy átgondolhatjuk az eltelt éveket, visszatekinthetünk a földi létünkre, akkor milyen érzésekkel távozunk, megbánunk-e dolgokat, vagy megelégedettséggel tudunk lenni.

 

A workshop inspirációját Bronnie Ware énekesnő összefoglaló könyve adja, aki hospice nővérként dolgozott két éven át, összegyűjtötte tapasztalatait, melyeket megélt az ápolás során, azokat amelyről beszámoltak neki azok az emberek, akik tudták, hogy hamarosan meghalnak. Élményeit, tapasztalatait megírta, a könyv címe: Mi az az öt legfontosabb dolog, amit sajnálunk halálunk előtt.

 

Bárcsak elég bátor lettem volna a saját életemet élni

Bárcsak ne dolgoztam volna annyit

Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzéseimet

Bárcsak több kapcsolatot ápoltam volna

Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek

 

Márton Anikó

Komment 0 | Reblog! 0 |

Sváb Péter előadása a Twitter szürőn át

Címkék: boldogság, TEDx Danubia, közönség találkozó

Ritka, hogy egy lapon olvasható sok tweet, most mégis arra gondoltam, hogy a saját szűrőmnek köszönhetően a twiterre vetett szavaimat adom vissza. Talán helyesírásilag kicsit helyre hozva.

Így kezdődött november 16-án a TEDxDanubia:

#TEDxDanubia #Hungary #Budapest #ShwabPeter a színpadon. 55 éves... Játékszereiről beszél... És már túl van rajta. (itt a játékszereinek gyűjtésére gondolt)

De tudja, az élete nem végtelen és már többet élt, mint még fog. El kell dönteni, hogy mik a fontos dolgok... (vajon én is így vagyok a magam 41 évével?). B. Ware "The top 5 regrets of the dying" című könyve -melyet egy olyan hölgy írt, aki utolsó fázisukban lévő rákosokkal foglalkozott- adta meg a végső inspirációt ahhoz, hogy a kérdéssel "tudományosabban" is foglalkozzon. Így -amit nekem is oly sokszor mond egyik kedves kritikusom, barátom, és segítőm, Samu Imre- az objektivitáshoz mérni kezdett. Bár a mérések unalmasnak hangzanak, időnként kifejezetten izgalmasak...

A pszichológia kezdeti kutatásaihoz a személyiség feltérképezésre pszichoanalitikus díványt használtak a XX. sz elején. Manapság is a személyiséget tesztekkel mérik. Vannak szövegesek és rajzos tesztek, IT eszközökhöz körökkel. És jöttek a körök, jöttek az adatok: körökkel, sokkal többet lehet mérni, mint a tesztekkel, rajzokkal. Mára már egy több, mint 40000-es adatbázist hozott létre. Sváb Péter ugyan nem használta, de én igen a bigdata hívószót: a bigdata szöveges+körös adatok még nem voltak máshol. A modell épül, a hálózat elemződik, végül a hálózati csomópontokhoz matematikai módszerekkel találnak okokat.

A lényeg viszont, hogy mit gondolunk fontosnak, amikor már késő. Ahogy azt B. Ware könyvének alapján hallottuk, az 5 ok, amit sajnálunk, hogy nem tettünk meg:

1, saját életünket élni = asszertivitás

2, bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat..

3, bárcsak lett volna bátorságom mindig kifejezni az érzéseim

4, bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat

5, bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldog legyek

Tudjuk, hogy a fizikai vonzerő nem boldogság, az izgalomkeresés sem boldogság. Mi az ami valóban fontos az életünkben? Ki mit tart fontosnak? Kérdezi Sváb Péter és a válasz:

Amikor meghalunk, akkor NE legyen annyi "bárcsak ne"

...hát így a halálba fordulva, de boldogan tapsoltuk meg Sváb Pétert, aki több technikai probléma és megakadás után és folyamatos gőzmozdony zajban is lekötötte a nagyérdeműt.

Köszönjük szépen.


Bánki Tamás

Komment 0 | Reblog! 0 |

Követők

RZsuzsi martonana Répássy Zoltán olaszm martonaniko Balinto74 martonancs vargavio tothmonika

tedxdanubia

A TEDxDanubia eseményeiről 2011 szeptemberétől élőben tudósítanak bloggerek. Olvassátok és csatalakozzatok virtuálisan ezekhez az inspiráló napokhoz!

Naptár

Feedek